4. fejezet: Mi történt?

Miután kipakoltam lementem a földszintre és leültem a nappaliba barátnőm mellé, aki egy fekete bőrkanapén ült. Hyuna kapott egy hívást felvette majd egy ideig beszélt az illetővel majd letette a telefonját. Utána egy ideig hulla csend volt.
-Mizujs? –kérdezte. Ezzel megtörte a csendet.
-Szakítottunk! –jelentettem ki.
-Hogy mi? És ezt csak úgy mondod? –kérdezte ledöbbenve.
-Csak ennyi nem érdekes. –mondtam és a hajamat csavargattam az ujjaimra.
-De miért? –kérdezte.
-Csak rájöttem, hogy nem tanulok eleget és olyan monoton kapcsolatunk volt. Alig foglalkoztunk egymással és a kapcsolatunkkal. –magyaráztam.
-Mert, hogy? –kérdezte.
-Hát.... Reggel az ágyban csókot váltunk majd elmegyünk zuhanyozni. Reggelizünk megcsókoljuk egymást és mind a ketten elmegyünk otthonról. Hazamegyek gyors tanulás aztán megfőzöm a vacsorát. Hazajön Himchan vacsizunk aztán alvás. Ugyan ez ment minden nap. Így szakítottunk. –mondtam.
-Értelek. Na és új pasi? –kérdezte fülig érő vigyorral az arcán.
-Még nem tudom. Majd lesz valamikor. –mondtam.
-Anyudéknak elmondtad már ezt a szakítást? –kérdezte.
-Igen már elmondtam. –mondtam.
-Na akkor menj vegyél fel valami csini rucit és indulunk. –mondta mosolyogva.
-Minek? Hova megyünk? –kérdeztem.
-Mert elmegyünk bulizni. –mondta.
-Én? –kérdeztem.
-Tudom nem szeretsz bulizni de ezt az egyet kibírod. Az egyik srác haverom most hívott fel, hogy mennek bulizni és nem lenne-e kedvem velük tartani egy barátnőmmel. Ő viszi az egyik haverját. Így 4en leszünk. Ja és majd haza jövünk hamar mert holnap neked is suli meg nekem is. –mondta.
-Suli? –kérdeztem.
-Igen. Beírattalak abba a suli ahova én is járok és ugyan abba az osztály vagy amelyikben én! –mosolygott.
-De jó! Megyek öltözni! –mosolyogtam.

3. fejezet: Panaszkodás és költözés

Beiratkozok egy szöuli suliba és keményen fogok tanulni. A szüleimet persze megfogom minden szünetbe látogatni és telefonon is beszélni fogunk. Édesanyám és édesapám ügyvédként dolgoznak így el voltam kényeztetve amíg ott éltem velük. Amikor Himchan híres lett szintén megadott mindent és szintén elkényeztetett. Jobb ha tényleg csak barátok maradunk. Amikor összejöttünk és járni kezdtünk akkor a legelején koncentráltam a tanulásra de aztán elhanyagoltam a tanulást és a kapcsolatunkra összpontosítottam. Majd odaértem anyáékhoz. Nagyon örültek, hogy másfél év után újra viszont láthatják az egyetlen kis lányukat. Azért annyira kicsi sem vagyok de mindegy. Van a bátyám aki mindent elért az életben és az lett amit akart már 10 éves kora óta, modell. Modellként dolgozik és nagyon jó pasi lett belőle az évek során. De a szerelemben nekem van nagyobb szerencsém. Nagyon sokat beszéltünk a bátyámról és rólam, hogy milyen egyformák vagyunk mégis teljesen különbözőek. Viszont ha jobban belegondolok most már, hogy 21 éves vagyok jobban hasonlítok a testvéremre, mint amikor én 13 ő pedig 17 éves volt. Apa azt akarta, hogy én is és a testvérem is ügyvéd legyen de én nem akarok ügyvéd lenni. A bátyámnak meg már van saját munkája és azt kétlem, hogy ott hagyná. A történtek ellenére a szüleim felajánlották, hogy ha kell nyugodtan hazaköltözhetek. Majd közöltem velük, hogy Szöulba költözök Himchannel de Hyunanál fogok lakni ha nem zavarom és beiratkozok egy ottani suliba és keményem fogok dolgozni. Majd elindultam haza. Himchan pont akkor pakolászta a ruháit a bőröndjébe.
-Elköltözöl? –kérdeztem szomorúan.
-Már itthon is vagy? –kérdezte majd abbahagyta a pakolást.
-Elköltözöl? –kérdeztem megint.
-Igen! –mondta.
-Kérlek ne menj el Himchan szeretlek! –mondtam könyörögve majd sírni kezdtem.
-Én is szeretlek Hwanie! –mondta majd magához ölelt.
-Megváltozom! Esküszöm megváltozom csak ne menj el. Maradj velem! –mondtam és magamhoz szorítottam.
-Nem miattad megyek el. –mondta.
-Akkor? –kérdeztem.
-Nem jó nekem az, hogy minden nap ingázok Szöul és Daegu között. –mondta.
-Velem mi lesz akkor? –kérdeztem.
-Én mondtam, hogy gyere velem és legyél te is énekes! De te nem akartad! –mondta.
-Jó! Veled megyek de énekes nem leszek! –mondtam.
-Mi? Velem jössz? –kérdezte meglepődve aztán eltolt magától.
-Igen veled megyek! –mondtam.
-De van 2 probléma. –mondta.
-Mik azok? –kérdeztem.
-Az egyik az, hogy velem nem tudsz lakni. A másik pedig, hogy mi már nem lehetünk együtt. –mondta majd lehajtotta a fejét.
-Nem baj! A lakást majd megoldom lehet, hogy Hyunanál fogok lenni ha nem zavarok nála. A kapcsolatunknak úgy is vége. –mondtam majd átöleltem Himchant.
-Akkor menj és pakolj össze! –mondta.
-Mikor indulsz? –kérdeztem.
-Másfél óra múlva indulok el itthonról. –mondta.
-Akkor gyorsan lezuhanyzok előtte és felhívom Hyunat. –mondtam.
-Egy utolsó együtt zuhanyzás még belefér? –kérdezte mosolyogva.
-Felőllem igen! De előtte felhívom Hyunat utána tied vagyok. –mosolyogtam.
-Jól van! –mondta. Majd felhívtam a barátnőmet, hogy ha nem zavarok akkor odaköltöznék hozzá. Ő egyedül lakott egy saját házban így nem zavarom. Majd letettem és Himchannel lezuhanyoztunk csak 1 órába telt az utolsó együtt zuhanyzásunk. Végül felöltöztünk és elindultunk otthonról. Nehéz volt ott hagyni Daegut de tudtam, hogy Himchannek igaza van. Kell a változás. Odaértünk Szöulba. Himchan elkísért Hyuna házához majd ő is elment a TS székházához. Megadott egy telefonszámot és egy címet amin mindig elérem. Majd Hyuna ki is nyitotta nekem az ajtót. Valamiért nagyon lehangolt volt így nem nagyon szólaltam meg csak felkísért a szobámba és én elkezdtem kipakolni a 3 nagy bőröndömből a ruháimat és a cipőimet.

2. fejezet: Bemutatkozás

-Bocsesz Himchan. De többször is hívtalak és nem vetted fel így eljöttünk. –mondta megint a mély hangú.
-Mint látjátok jól vagyok és nincsen semmi bajom! Csak kikapcsoltam a telefonomat. –mondta Himchan.
-Jó van. Már aggódtunk. –mondta az egyik.
-De te biztosan Hwan Jun Jin vagy. Nem? –nézett rám a mély hangú.
-Öm.... De én vagyok az! –mondtam zavartan.
-Te vagy Himchan barátnője? –kérdezte a kékes hajú srác.
-Már nem. –mondtam. –De ti kik vagytok? –tereltem el a szót.
-Miért mi történt? –kérdezte az egyik Himchantől.
-Ja bocs.... Mi vagyunk a B.A.P többi tagja. Azt már biztosan tudod, hogy Himchan is közénk tartozik. –mondta mély hangú.
-Mi szakítottunk. –mondta Himchan.
-Akkor mi volt ez az előbb? –kérdezte a kékes hajú srác.
-Semmi. De nevet hallhatnék. Csak annyit tudok rólatok, hogy Himchan csapat társai vagytok. –mondtam egy kicsit ingerülten.
-Ja én Bang YongGuk vagyok. De hívj nyugodtan YongGuknak. A csapat vezetője és rappere vagyok. –mondta a mély hangú. Szóval ő a vezető? Gondoltam mert nagyon sokat beszél.
-Én Moon JongUp vagyok. De hívj nyugodtan JongUpnak. A csapat fő táncosa vagyok. –mondta nagyon aranyos hangon egy nagyon aranyos srác. JongUp.... megjegyzem ezt a nevet.
-Én Jung Daehyun vagyok. De hívj nyugodtan Daehyunnak. A csapat fő vokalistája vagyok. –mondta. Miközben mondták a neveket próbáltam rögzíteni. Ami nagyjából ment is. Csak az volt a nehéz, hogy vagy barna vagy fekete a hajuk volt.
-Én Yoo Youngjae vagyok. De hívj nyugodtan Youngjaenek. A csapat másik vokalistája vagyok. –mondta. Nagyon aranyos arca volt szóval őt megjegyzem hamar.
-Én Choi JunHong vagyok. De hívj nyugodtan Zelonak. A csapat másik rappere vagyok. –mondta a kékes hajú.
-Köszönöm szépen srácok. Engem hívjatok Hwanienak. Figyelj Himchan! Én most elmegyek anyuékhoz. Elmondom mi történt aztán hazajövök. –mondtam miközben Himchan felé fordultam.
-Jól van Hwanie menj csak! –mondta Himchan majd átölelt. Kimentem az ajtón és nagyon sok minden járt a fejembe. Útközben azon gondolkodtam, hogy haza vagy Szöulba költözzek? De nem! Haza nem fogok költözni. Önállónak kell lennem. Szöulba megyek Himchannel de Hyunanál fogok lakni egy ideig ha nem zavarok.

1. fejezet: Az életem

      
Én Hwan Jun Jin vagyok. 1991. szeptember 23-án születtem Dél-Koreába azon belül Daeguba. Hamar elköltöztem a szüleimtől. A összevesztem velük a tanulmányom és a tovább tanulásom miatt. Így a barátommal együtt elköltöztem de ugyanúgy Daeguban éltünk. A neve Kim Himchan. Albérletben laktunk pár hónapig de időközben média személyiség lett belőle és a B.A.P koreai fiúbandában énekelgetett a TS ENTERTAINMENTnél. Így elköltöztünk egy saját házba. Himchan folyton ingázott Daegu és Szöul között a srácok és a próbák miatt. De ennek ellenére nagyon boldogan éltünk. A szüleim.... Hát a szüleim nem törődtek velem. Hagyták, hogy azt csináljam amit jónak látok. Himchan azt akarta, hogy hagyjam ott a sulit, költözzünk Szöulba és legyek én is énekes. Ez nálam nem tetszést jelentett. Nem akartam ott hagyni a sulit tudom, hogy nagyon rosszul tanulok és nem sok kell, hogy megbukjak de akkor is. Itt van az összes barátom és a szüleimet sem akarom itt hagyni. Tudom, hogy 22 éves leszek már felnőtt vagyok de akkor sem! Himchan nagyon ragaszkodott a költözéshez de én is ragaszkodtam ahhoz, hogy itt maradok. Ezen össze is vesztünk.
-De kicsim miért nem akarsz énekes lenni? Miért nem akarsz költözni? –tette fel a kérdéseket Himchan.
-Azért mert én jól vagyok így is. Ha neked nem tetszik akkor hagyj békén! –mondtam majd hátat fordítottam neki. Megfogta a vállamat de én levettem a kezét és bementem az egyetlen szobába. Himchan pedig utánam jött.
-De én nem úgy értettem, hogy nem vagy jó. Nagyon jó vagy de a hangod is jó és ezt használd ki! –mondta majd odajött hozzám.
-Himchan tudom, hogy értetted. Híres lettél és sokkal nagyobbak lettek az elvárásaid. Sajnálom de én nem fogok énekes lenni és nem fogok sehova se költözni! –mondtam.
-Akkor mi lesz kettőnkkel? –kérdezte majd magához ölelt.
-Nem tudom. –mondtam majd Himchan hosszasan megcsókolt.
-Annyira szeretlek. De a bandára így nem tudok figyelni. –mondta.
-Akkor szakítsunk! –ajánlottam fel. –Tudom mennyire fontos neked a banda. Legyél velük. Mi pedig nagyon jó barátok maradunk. –mondtam.
-Viszont te is fontos vagy nekem. –mondta majd újra megcsókolt.
-Tudom de a B.A.P sokkal fontosabb. –mondtam majd magához szorított és csókolni kezdett. Hátrálni kezdtem az ajtó felé de ő erősebben csókolt és ölelt át. Majd a fal és Himchan közé szorultam. A kezemet a nyaka köré fontam. Ő a derekamat ölelte át és úgy csókolt egyre hevesebben és hevesebben. Ajkai lassan vándoroltak le a nyakamon végig a kulcscsontomon. A kezei szintén elkezdtek vándorolni. Levette a felsőmet majd én is az övét. Nagyon elmerültünk egymás társaságában. Észre sem vettünk, hogy kinyílt a bejárati ajtó. Csak azt észleltük, hogy 5 srác benyit a hálószobába.
-Öm.... Himchan?! –mondta zavartan az egyik srác nagyon mély hangon.
-A francba! –suttogta Himchan.
-Jézusom! –mondtam majd gyorsan felkaptam a földről a Himchan felsőjét és a sajátomat. Felöltöztem majd odaadtam neki is a felsőjét.

~Bevezetés~

    Sziasztok! Én a SHINee koreai fiú bandából Kim Kibumról azaz Keyről írom ezt a Fanfictiont. Remélem el fogjátok olvasni.
    Na szóval ez, mint már említettem Keyről fog szólni. A bandából mindenki fog szerepelni de csak Key és én leszünk a főszereplők. Remélem tetszeni fog. Néha-néha fel fog benne tűnni a B.A.P vagy a bandából csak Himchan vagy akármelyik tag.
    Fanfictionről:
Hwan Jun Jin egy hétköznapi diák lány. Egy este elmegy egy buliba és találkozik egy sráccal akivel elég jól eltölti az éjszakát. Másnap pedig egy nagy fordulatot vesz az élete. Viszont van a barátnője Kim Hyuna aki nagyon rossz szemmel nézi azt, hogy Key és Hwanie egyre jobban el vannak és egyre többet beszélgetnek, találkoznak. Vajon keresztbe tesz nekik? Hagyja, hogy együtt legyenek?