Én Hwan Jun Jin vagyok. 1991. szeptember 23-án születtem Dél-Koreába azon belül Daeguba. Hamar elköltöztem a szüleimtől. A összevesztem velük a tanulmányom és a tovább tanulásom miatt. Így a barátommal együtt elköltöztem de ugyanúgy Daeguban éltünk. A neve Kim Himchan. Albérletben laktunk pár hónapig de időközben média személyiség lett belőle és a B.A.P koreai fiúbandában énekelgetett a TS ENTERTAINMENTnél. Így elköltöztünk egy saját házba. Himchan folyton ingázott Daegu és Szöul között a srácok és a próbák miatt. De ennek ellenére nagyon boldogan éltünk. A szüleim.... Hát a szüleim nem törődtek velem. Hagyták, hogy azt csináljam amit jónak látok. Himchan azt akarta, hogy hagyjam ott a sulit, költözzünk Szöulba és legyek én is énekes. Ez nálam nem tetszést jelentett. Nem akartam ott hagyni a sulit tudom, hogy nagyon rosszul tanulok és nem sok kell, hogy megbukjak de akkor is. Itt van az összes barátom és a szüleimet sem akarom itt hagyni. Tudom, hogy 22 éves leszek már felnőtt vagyok de akkor sem! Himchan nagyon ragaszkodott a költözéshez de én is ragaszkodtam ahhoz, hogy itt maradok. Ezen össze is vesztünk.
-De kicsim miért nem akarsz énekes lenni? Miért nem akarsz költözni? –tette fel a kérdéseket Himchan.
-Azért mert én jól vagyok így is. Ha neked nem tetszik akkor hagyj békén! –mondtam majd hátat fordítottam neki. Megfogta a vállamat de én levettem a kezét és bementem az egyetlen szobába. Himchan pedig utánam jött.
-De én nem úgy értettem, hogy nem vagy jó. Nagyon jó vagy de a hangod is jó és ezt használd ki! –mondta majd odajött hozzám.
-Himchan tudom, hogy értetted. Híres lettél és sokkal nagyobbak lettek az elvárásaid. Sajnálom de én nem fogok énekes lenni és nem fogok sehova se költözni! –mondtam.
-Akkor mi lesz kettőnkkel? –kérdezte majd magához ölelt.
-Nem tudom. –mondtam majd Himchan hosszasan megcsókolt.
-Annyira szeretlek. De a bandára így nem tudok figyelni. –mondta.
-Akkor szakítsunk! –ajánlottam fel. –Tudom mennyire fontos neked a banda. Legyél velük. Mi pedig nagyon jó barátok maradunk. –mondtam.
-Viszont te is fontos vagy nekem. –mondta majd újra megcsókolt.
-Tudom de a B.A.P sokkal fontosabb. –mondtam majd magához szorított és csókolni kezdett. Hátrálni kezdtem az ajtó felé de ő erősebben csókolt és ölelt át. Majd a fal és Himchan közé szorultam. A kezemet a nyaka köré fontam. Ő a derekamat ölelte át és úgy csókolt egyre hevesebben és hevesebben. Ajkai lassan vándoroltak le a nyakamon végig a kulcscsontomon. A kezei szintén elkezdtek vándorolni. Levette a felsőmet majd én is az övét. Nagyon elmerültünk egymás társaságában. Észre sem vettünk, hogy kinyílt a bejárati ajtó. Csak azt észleltük, hogy 5 srác benyit a hálószobába.
-Öm.... Himchan?! –mondta zavartan az egyik srác nagyon mély hangon.
-A francba! –suttogta Himchan.
-Jézusom! –mondtam majd gyorsan felkaptam a földről a Himchan felsőjét és a sajátomat. Felöltöztem majd odaadtam neki is a felsőjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése