Beiratkozok egy szöuli suliba és keményen fogok tanulni. A szüleimet persze megfogom minden szünetbe látogatni és telefonon is beszélni fogunk. Édesanyám és édesapám ügyvédként dolgoznak így el voltam kényeztetve amíg ott éltem velük. Amikor Himchan híres lett szintén megadott mindent és szintén elkényeztetett. Jobb ha tényleg csak barátok maradunk. Amikor összejöttünk és járni kezdtünk akkor a legelején koncentráltam a tanulásra de aztán elhanyagoltam a tanulást és a kapcsolatunkra összpontosítottam. Majd odaértem anyáékhoz. Nagyon örültek, hogy másfél év után újra viszont láthatják az egyetlen kis lányukat. Azért annyira kicsi sem vagyok de mindegy. Van a bátyám aki mindent elért az életben és az lett amit akart már 10 éves kora óta, modell. Modellként dolgozik és nagyon jó pasi lett belőle az évek során. De a szerelemben nekem van nagyobb szerencsém. Nagyon sokat beszéltünk a bátyámról és rólam, hogy milyen egyformák vagyunk mégis teljesen különbözőek. Viszont ha jobban belegondolok most már, hogy 21 éves vagyok jobban hasonlítok a testvéremre, mint amikor én 13 ő pedig 17 éves volt. Apa azt akarta, hogy én is és a testvérem is ügyvéd legyen de én nem akarok ügyvéd lenni. A bátyámnak meg már van saját munkája és azt kétlem, hogy ott hagyná. A történtek ellenére a szüleim felajánlották, hogy ha kell nyugodtan hazaköltözhetek. Majd közöltem velük, hogy Szöulba költözök Himchannel de Hyunanál fogok lakni ha nem zavarom és beiratkozok egy ottani suliba és keményem fogok dolgozni. Majd elindultam haza. Himchan pont akkor pakolászta a ruháit a bőröndjébe.
-Elköltözöl? –kérdeztem szomorúan.
-Már itthon is vagy? –kérdezte majd abbahagyta a pakolást.
-Elköltözöl? –kérdeztem megint.
-Igen! –mondta.
-Kérlek ne menj el Himchan szeretlek! –mondtam könyörögve majd sírni kezdtem.
-Én is szeretlek Hwanie! –mondta majd magához ölelt.
-Megváltozom! Esküszöm megváltozom csak ne menj el. Maradj velem! –mondtam és magamhoz szorítottam.
-Nem miattad megyek el. –mondta.
-Akkor? –kérdeztem.
-Nem jó nekem az, hogy minden nap ingázok Szöul és Daegu között. –mondta.
-Velem mi lesz akkor? –kérdeztem.
-Én mondtam, hogy gyere velem és legyél te is énekes! De te nem akartad! –mondta.
-Jó! Veled megyek de énekes nem leszek! –mondtam.
-Mi? Velem jössz? –kérdezte meglepődve aztán eltolt magától.
-Igen veled megyek! –mondtam.
-De van 2 probléma. –mondta.
-Mik azok? –kérdeztem.
-Az egyik az, hogy velem nem tudsz lakni. A másik pedig, hogy mi már nem lehetünk együtt. –mondta majd lehajtotta a fejét.
-Nem baj! A lakást majd megoldom lehet, hogy Hyunanál fogok lenni ha nem zavarok nála. A kapcsolatunknak úgy is vége. –mondtam majd átöleltem Himchant.
-Akkor menj és pakolj össze! –mondta.
-Mikor indulsz? –kérdeztem.
-Másfél óra múlva indulok el itthonról. –mondta.
-Akkor gyorsan lezuhanyzok előtte és felhívom Hyunat. –mondtam.
-Egy utolsó együtt zuhanyzás még belefér? –kérdezte mosolyogva.
-Felőllem igen! De előtte felhívom Hyunat utána tied vagyok. –mosolyogtam.
-Jól van! –mondta. Majd felhívtam a barátnőmet, hogy ha nem zavarok akkor odaköltöznék hozzá. Ő egyedül lakott egy saját házban így nem zavarom. Majd letettem és Himchannel lezuhanyoztunk csak 1 órába telt az utolsó együtt zuhanyzásunk. Végül felöltöztünk és elindultunk otthonról. Nehéz volt ott hagyni Daegut de tudtam, hogy Himchannek igaza van. Kell a változás. Odaértünk Szöulba. Himchan elkísért Hyuna házához majd ő is elment a TS székházához. Megadott egy telefonszámot és egy címet amin mindig elérem. Majd Hyuna ki is nyitotta nekem az ajtót. Valamiért nagyon lehangolt volt így nem nagyon szólaltam meg csak felkísért a szobámba és én elkezdtem kipakolni a 3 nagy bőröndömből a ruháimat és a cipőimet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése