Min gyorsan bevitt a kórházba. Megvizsgáltak és utána hosszú ideig kellett az eredményekre várni. Idő közben megérkezett Hyuna. Félóra múlva pedig Key.
-Itt vagyok! Csak haza mentem átöltözni. –mondta Key majd odajött hozzá.
-Édes.... –mondtam majd megcsókoltam.
-Kicsim minden rendben van? –kérdezte aggódva Key.
-Ha minden rendben lenne nem fegüdne a kórházban megint. –mondta bunkón Min.
-Min! –szóltam rá. –Lényeg, hogy itt vagy mondtam majd lassan felültem.
-Tudtam, hogy nem kell magadra hagynom. –mondta Key magához ölelt.
-Ez már mindegy. –mondtam. Aztán egy orvos lépett be.
-Dr. Liang. Tud valamit az eredményekről? –kérdeztem.
-Igen. Itt vannak a kezemben. –mosolygott.
-Végre.... –mondtam.
-Nos.... Egy kis probléma történt az előző vizsgálatnál. Összekevertük az eredményeket így ön nem 2 hetes hanem 2 és fél hónapos terhes. Már csak hetek kérdése és növekedni kezd a pocakja. –mondta Dr. Liang.
-Mi? Mindjárt 3 hónapos leszek? –kérdeztem.
-Igen. –mondta az orvos.
-Ez olyan szuper. –mondtam majd megcsókoltam Keyt.
-Hát.... Szerintem ez tök egyértelmű, hogy Key az apa mivel már egy ideje vele vagyok. Megcsalni meg nem csalom meg. –mondtam.
-Jaj édes. –mondta Hyuna miközben Minre nézett. –Gratulálok!
-Köszönöm. De lenne egy kérésem. –mondtam.
-Mi lenne az? –kérdezte Min.
-Szeretném ha.... ti lennétek a keresztszülők. Persze ha nem gond. –mosolyogtam.
-Én nem tudom. –mondta Hyuna.
-Ti tisztában vagytok egyáltalán milyen nagy felelősség egy gyerek? –kérdezte Min.
-Min már 22 éves vagyok felnőtt nő. Ha elvetetjük a babát lehet, hogy utána nem is tudok teherbe esni. Nem emlékszel anyára? Én nő vagyok tuti, örököltem tőle. –mondtam.
-De emlékszem. De miért pont most? –kérdezte.
-Nem tudom. Ez csak úgy véletlenül jött. Aztán egyszerűen elájultam ugyebár bekerültem a kórházba és akkor tudtuk meg mi is. Ma pedig haza engedtek. –mondtam.
-Mi te kórházba voltál? –akadt ki Min.
-Igen. De nem lényeges. Leszel a kereszt apa vagy hagyjuk az egészet a fenébe! –mondtam már-már idegesen.
-Hé.... nyugi egy kis mamának nem szabad idegeskednie. –nyugtatott Hyuna.
-Leszek a kereszt apa. De csak akkor ha Hyuna lesz a kereszt anya. –mondta.
-De Min.... –mondta Hyuna.
-Én benne vagyok. Hyuna csak így tudok nyugodt kis mama lenni. –mosolyogtam.
-Na jó. –mondta Hyuna.
-Köszönöm. –ugrottam fel a kanapéról.
-Csak lassan. –mondta Hyuna. Hirtelen erősen fájni kezdett a hasam alja. Visszaültem a kanapéra, megfogtam Min kezét.
-Vigyetek kórházba. –mondtam nehézkesen.
-Én elviszem a kórházba. Te pedig hívd fel Keyt. –mondta Min.
-De nem is tudom a telefonszámát. –mondta Hyuna.
-Tessék. Itt a telefonom. –mondtam.
-De én megyek. –mondtam majd nyomtam egy puszit mindegyik srác arcára. –Sziasztok!
-Szia Hwanie! –mondták egyszerre. Kimentem a táncteremből majd az épületből és Min bátyókámhoz vettem az irányt. Hamar odaértem. Key szülei közel laknak az SM székházához. Min és Hyuna, ők közel laknak Key szüleihez. Így tényleg hamar odaértem hozzájuk. Becsengettem egy kis idő elteltével Hyuna nyitott ajtót.
-Szia! –üdvözölt nagy mosollyal az arcán.
-Szia. –mondtam mosolyogva. –Min itthon van?
-Igen. Gyere beljebb. –mondta. Bementem majd Hyuna a nappaliba vezetett. –Mindjárt jön.
-Oké. –mondtam majd leültem a kanapéra. Nem sok idő után jött is Min.
-Húgi. szia. –mondta majd odajött hozzám és átölelt.
-Szia. Nem akarok zavarni de el kell mondanom valamit. –mondtam.
-Akkor mondd. –ült le mellém Min.
-Én megyek és főzök valamit. –mondta Hyuna.
-Ne! Kérle maradj. Amit mondok részben téged is érinteni fog. –mondtam.
-Jó akkor leülök. –mondta.
-Oké. Szóval terhes vagyok. –mondtam.
-Micsoda? –kérdezte Min. –Kitől?
-Nos.... Ha gondolja hazamehet. Itt vannak a papírok. Párat alá kellene írni. De ha úgy érzi, hogy valami nincsen rendben azonnal jöjjön vissza! –parancsolta rám Dr. Liang.
-Köszönöm szépen. Mostantól ön lesz az orvosom? Vagyis önt kell keresnem minden vizsgálatnál? –kérdeztem.
-Pontosan. –mondta majd aláírtam a papírokat. Összepakoltam és hazaindultam. Olyan szép idő volt. Úgy terveztem, hogy haza megyek és beszélgetek valakivel. Hazaértem de nem volt otthon senki. Így úgy döntöttem, hogy elmegyek Keyhez. Meglesem őket hogyan is próbálnak. Odaértem az SM Entertainmenthez. Fogalmam sincs honnan jutott eszembe pont idejönni. Csak egy olyan megérzés volt. De meg is találtam Keyt. Megálltam az ajtóba és onnan néztem őket majd Taemin észre vett.
-Key.... Vendéged van! –mondta Taemin mosolyogva. Bejjebb léptem majd Key odarohant hozzám.
-Hwanie.... Te?Itt? –kérdezte nagy vigyorral az arcán.
-Igen én itt vagyok. –mosolyogtam.
-Kiengedtek? –kérdezte Jonghyun miközben odajött hozzánk.
-Te honnan tudod? –kérdeztem.
-Key.... Nagyon aggódó típus. –mondta Minho.
-Jaaa okés. Ezt bírom értem meg a.... mindegy miattam aggódik. –mondtam zavartan.
-Meg a....? –kérdezte Taemin. Key mögém jött átölelt és a hasamra tette a kezét.
-Ez most komoly? –kérdezte Onew.
-Halálosan. –mondtam.
-Gratulálok! –ugrott Taemin Key nyakába.
-Kösz Taemin! –mosolygott Key.
-El sem tudlak képzelni nagy pocakkal. De grat! –ölelt át Minho.
-Köszi Minho. –mondtam.
-Én is gratulálok! –mondta Onew majd átölelt.
-Szép volt Key! –ütögette meg Jonghyun Key vállát. –És fiút vagy lányt sikerült csinálni?
-Kösz Jonghyun! Ezt még nem tudjuk. –mondta Key mosolyogva majd odajött hozzám és magához ölelt.
-Miért nem tudjátok? –kérdezte Minho.
-Mert még nem elég kifejlett a baba. Már, mint ehhez nőni kell a pocakomnak. –mondtam mosolyogva.
-Jaaaa.... értjük! –mondta Jonghyun. Odabújtam Keyhez majd nyomtam egy puszit a nyakára.
-Szeretlek! –súgtam a fülébe.
-Imádlak titeket! –mondta Key majd a hasamra tette a kezét és megcsókolt.
-Én nem akarok amúgy zavarni. Próbáljatok nyugodtan. –mondtam.
-Nem zavarsz. Maradhatsz nyugodtan. –mondta Onew.
-Neeeem....Amúgy is elmegyek bátyámhoz és neki is elmondom. –mondtam. –Ti pedig próbáljatok.
-Rendben. Vigyázz magadra és a picire is. –mondta Key.
-Jó édes vigyázok. De leginkább te vigyázz magadra. –mondtam majd mellkasára tettem az arcom.
-Vigyázok magamra. –mondta majd megcsókolt.
-Szeretlek! –mondtam.
-Szeretlek! –mondta.
-Megyek és hozok neked valami ruhát. –mondta majd ki is ment. Én újra kinéztem az ablakon majd megpillantottam Keyt. Fut és közben a szemét egy zsebkendővel törölgeti. Olyan édes volt. Addig nézegettem kifelé az ablakon amíg el nem aludtam. Gyönyörű szép álmom volt. Key, a szülei, a baba és én voltunk benne. Egy nagy és boldog családot álmodtam meg de egyszer csak minden szomorú és sötét lett. Mindenki ugyanúgy ott állt csak Key nem volt ott. A szülei, baba és én ugyanúgy, mint az elején. Majd hirtelen felébredtem és Key ott ült mellettem.
-Key.... –mondtam gyorsan átöleltem.
-Mi az? –kérdezte majd én zokogásba kezdtem. –Mi a baj van?
-Key.... Én.... Én nem akarlak elveszíteni! –mondtam majd szorosabban öleltem magamhoz.
-Én se! De mi történt? Miért sírsz? Megint rosszat álmodtál? –kérdezte. Én csak bólogattam. –Ugyan azt amit utoljára?
-Igen.... Kérlek Key vigyázz magadra! Ha nem is miattam akkor a babánk miatt! –könyörögtem.
-Ígérem, hogy jobban vigyázok magamra. Miattad is meg a babánk miatt is! –mondta majd adott egy hosszú és szenvedélyes csókot. Olyan jó érzés volt. Régen éreztem ilyen szenvedélyesnek Keyt.
-Köszönöm! –mondtam majd elengedtem és visszafeküdtem az ágyba.
-Még egyszer boldog születésnapot kicsim! –mondta majd egy dobozt tartott nekem ami be volt csomagolva. Egyből tudtam, hogy valami ajándék. Kibontottam és egy estéi ruha volt.
-Nagyon édes vagy Key! Köszönöm de nem fogom ezt mostanában felvenni. –mondtam.
-Miért? –kérdezte.
-Terhes vagyok.... –mondtam.
-Tudom de ezt arra kaptad, mert születésnapod van. Meg 1 hét múlva lesz egy díjátadó ünnepség és szeretném ha eljönnél velem. –mondtam.
-Ebben a ruhában? –kérdeztem. Ekkor Dr. Liang lépett be.
-Megzavartam valamit? –kérdezte.
-Nem. Jöjjön csak. –mondtam.
-Igen kicsim ebben a ruhában. 1 hét múlva nem fog már egyből nőni a pocakod. –mosolygott.
-Nagyon szép ruha. –jegyezte meg Dr. Liang.
-Köszönöm. Most kaptam. –mosolyogtam.
-Szóval eljössz? –kérdezte Key.
-Ígérem elmegyek! –mosolyogtam majd Key megcsókolt.
-Szeretlek! De nekem most mennem kell mert próbálnunk kell a srácokkal! –mondta Key majd adott egy puszit az ajkamra és elment.
-Tessék? –kérdeztem.
-Megtartjuk! –mondta újra Key.
-Key... Én nagyon szeretlek de nem vagyok benne biztos, hogy sikerülni fognak a vizsgák nagy pocakkal. –mondtam.
-Ha iskolát szeretné folytatni akkor csak a 3 hónapig utána ajánlatosabb ha magán tanulónak kell lennie vagy kiiratkozik az iskolából. –mondta Dr. Liang.
-De a szülés az nagyon fájni fog? –kérdeztem.
-Attól függ.... Önnek mennyi a tűrőképessége. –mosolygott.
-Jó benne vagyok.... Tartsuk meg. De ez nem túl korai? –kérdeztem.
-Egy kicsit de majd anyáék is megértik majd! –mondta Key.
-Hát jó. –mondtam. –Mikor mehetek haza?
-Ma vagy holnap! De minden héten szerdán jöjjön vizsgálatra. Ha meg már gömbölyödik a pocakja akkor kedden és szombaton de úgy is elfogom ezt majd akkor is mondani. –mosolygott. Dr. Liang.
-Akkor most pakolhatok? –kérdeztem mosolyogva.
-Egy pillanat ezt még nem tudom garantálni, hogy ma már haza is mehet! Mivel várandós még bent kell maradni további vizsgálatokon! Jobb ha az úr haza megy és hoz valami váltóruhát. –mosolygott.
-Jó. –mondtam.
-De én megyek is és kikeresem a további vizsgálatokat. –mondta Dr. Liang és ki is ment.
-Ohhh Hwanie.... A közös babánk.... –mosolygott Key. –Szeretlek!
-Én is szeretlek! –mondtam majd felültem és megcsókoltam.
