-Itthon vannak. –mondta.
-Sziasztok! –mondták.
-Sziasztok! –mondtuk.
-Jaj, Hwanie! Végre itthon vagy! –mondta Anne majd átölelt.
-Minden rendben van fiam? –kérdezte Kim, Keytől.
-Ami azt illeti nem. –mondta Key.
-Key ne ijessz rá a szüleidre. –mondtam. –mosolyogva.
-Mi a baj van? –kérdezte Anne.
-Gyertek üljünk le. –mondta Key. Bementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra.
-Hát.... Terhes vagyok. –mondtam mosolyogva.
-Hát ez szuper! –mondta Anne boldogan.
-Megtartjátok? –kérdezte Kim.
-Hát persze, hogy igen. –mondta Key mosolyogva.
-Mikor fogod megkérni a kezét? –kérdezte Kim.
-Már megkértem. Most pedig áldásotokat adjátok vagy nem? –kérdezte Key. Anne Kimre nézett. Nagyon aranyosak együtt.
-Áldásunkat adjuk! –mondta Kim.
-Apa, anya.... Imádlak titeket! –mondta Key miközben felállt a kanapéról, odamentem hozzájuk és adott nekik egy-egy puszit az arcukra. Én csak mosolyogtam. Felálltam a kanapéról majd felvettem a táskámat.
-Nagyon szépen köszönök mindent de én nagyon fáradt vagyok. Ha nem gond akkor én elmennék aludni. –mondtam.
-Megyek én is! Jó éjt! –mondta Key.
-Jó éjszakát! –mondták a szülei.
-Jó éjt! –mondtam. Key odajött hozzám majd felmentünk a szobába. Letettem az ágy mellé a táskámat.
-Végre itthon vagy és csak ketten vagyunk! –mondta miközben becsukta az ajtót és odajött hozzám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése