Már 2 év telt el. A baba már nem is olyan kicsi. 2 éve és csak úgy szaladgál a házba. Min és Hyuna nagyon örülnek a kereszt gyereknek. De meg mondtam nekik, hogy ne kényeztessék el. Meg lesz mindene mert Key és én gondoskodunk róla. De ők így is vesznek neki annyi játékot, hogy már nem is tudjuk hova tenni. A nagy szülők Anne és Kim ők is nagyon örülnek az unokának. Key és én pedig úgy döntöttünk, hogy végre megtartjuk az esküvőt. 2 hónap készülődé után végre meg lett tartva. Mindenki meg volt hívva aki fontos volt számunkra. Mivel Anne és Kim nem maradtak sokáig az esti bulin így felajánlották, hogy vigyáznak a gyerekre mi pedig szórakozzunk. Nagyon hálás vagyok nekik amiért vigyáztak a gyerekre. Aztán 6 hónap múlva vagyis félév után elmentünk Keyjel nászútra. Mivel Key szüleinek volt egy nyaralója Ibizán. Úgy döntöttünk, hogy odamegyünk. Amikor megérkeztünk egy gyönyörű ház várt minket. Volt egy nagy erkélye ami a tengerre nézett. Nagyon tágas nagyon világos és a nagy ablakok nagyon megfogtak. 3 hetet töltöttünk ott. Gyönyörű volt és mindig szép idő volt. Egyszer sem esett az eső vagy borult be az ég. Amikor visszatértünk Szöulba folytattuk boldog családi életünket. Minden nagyon tökéletes volt. De néha egy kicsit elgem volt Anneből mert mindig megmondta mit, hogy csináljak. De elviseltem mert megengedték, hogy a házukban lakhassak még mielőtt terhes lettem volna Keytől. Meg most is a kis családom ott lehessek. Nagyon kedvesek amúgy. De néha egy kicsit sok. De örülök, hogy egy boldog családom van.
~THE END!~
SHINee
2013. augusztus 15., csütörtök
34. fejezet: De amúgy minden ez volt
Aztán elaludtunk. Reggel minden rendben volt addig amíg meg nem éreztem az étel illatát. Amint lementünk a földszintre mehettem is vissza a mosdóba mert erős hányinger fogott el. Naponta 5ször volt hányinger. Ki lehetett bírni ha folyton a mosdó közelében van az ember. Egyre gyorsabban telt az idő. A hányingerek egyre kevesebbszer volta ahogy közeledtem a szüléshez. De amúgy minden nap ez volt. Egy kicsit idegesítő volt már minden 4. órába a mosdóba menni. Key már azt hitte, hogy elkaptam valami vírust. De megnyugtattam, hogy ez csak a terhesség miatt van. Aztán megszületett a baba gyönyörű kis fiú. Key a szülő szobába közölte velem, hogy ő akar még egy gyereket. Én csak annyit mondtam, hogy „Jó majd megbeszéljük később.”. Nem volt erőm még beszélni sem. Pedig muszáj volt ébren tartani engem. Majd 1 hét múlva haza engedtek engem is és a babát is. Key jött értünk a kórházba. Amikor haza mentünk Anne és Kim már nagyon várták az unokájukat. Beléptem a házba majd leültem a nappaliba. Key szólt a szüleinek. Kijöttek a szobájukból majd odajöttek hozzám és egyből megnézték a babát. Folyton azt hajtogatták, hogy annyira hasonlít Keyre. Hát még jó hisz ő az apa.
33. fejezet: Ezt meg kell beszélnünk!
-Jó lesz végre melletted aludni. –mondtam miközben nyaka köré fontam a kezemet.
-Azt mondod? –kérdezte majd hajolni kezdett felém.
-Aha.... –mondtam majd megcsókoltam.
-olyan régen szexeltünk. –mondta majd benyúlt a felsőm alá.
-Ezt meg kell beszélnünk! –mondtam.
-Jó. –mondta majd leült az ágyra.
-Figyelj! Én nem szeretnék szexel addig amíg terhes vagyok. Szóval 9 hónap. De olyan, hogy tapi itt tapi ott, meg itt-ott simogatás vagy csókolgatás az lehet. –mondtam. –Nem akarom elvenni tőled a szexet egy kicsit visszább kell venni. Ha érted, hogy értem.
-Értelek. Együtt zuhanyzás is lehet? –kérdezte mosolyogva.
-Hát persze. –mosolyogtam.
-Ez könnyen ment, mi? –kérdezte mosolyogva.
-Ja. Nagyon könnyen. –mondtam.
-Jössz zuhanyozni? –kérdezte.
-Aha megyek. –mondtam. Bementünk a fürdőbe. Levettem a ruháimat. Key már zuhanyzott bementem mellé majd becsuktam a zuhany kabin ajtaját.
-Gyere! Megne fázz! –mondta majd magához ölelt. A teste tűz forró volt. Ahhoz képest, hogy délelőtt és délután olyan meleg volt nagyon lehűlt az idő estére. Ezért jól esett Key víztől meleg testét érezni. Az arcomat mellkasához nyomtam. Párszor egy hosszú puszikat nyomta mellkasára. Ő ezen vagy nevetett vagy nyögött. Kész lettünk majd Key gyorsan felöltözött és kiment. Én nyugisan öltöztem nem akartam megint fájást. 5 perc után Key vissza is jött egy takaróba bugyolálva. Én felvettem a pizsama felsőmet. Key átölelt és engem is bebugyolált a takaróba. Kimentünk, lekapcsoltuk a lámpát majd befeküdtünk az ágyba. Key magához húzott, átölelt és megcsókolt.
-Azt mondod? –kérdezte majd hajolni kezdett felém.
-Aha.... –mondtam majd megcsókoltam.
-olyan régen szexeltünk. –mondta majd benyúlt a felsőm alá.
-Ezt meg kell beszélnünk! –mondtam.
-Jó. –mondta majd leült az ágyra.
-Figyelj! Én nem szeretnék szexel addig amíg terhes vagyok. Szóval 9 hónap. De olyan, hogy tapi itt tapi ott, meg itt-ott simogatás vagy csókolgatás az lehet. –mondtam. –Nem akarom elvenni tőled a szexet egy kicsit visszább kell venni. Ha érted, hogy értem.
-Értelek. Együtt zuhanyzás is lehet? –kérdezte mosolyogva.
-Hát persze. –mosolyogtam.
-Ez könnyen ment, mi? –kérdezte mosolyogva.
-Ja. Nagyon könnyen. –mondtam.
-Jössz zuhanyozni? –kérdezte.
-Aha megyek. –mondtam. Bementünk a fürdőbe. Levettem a ruháimat. Key már zuhanyzott bementem mellé majd becsuktam a zuhany kabin ajtaját.
-Gyere! Megne fázz! –mondta majd magához ölelt. A teste tűz forró volt. Ahhoz képest, hogy délelőtt és délután olyan meleg volt nagyon lehűlt az idő estére. Ezért jól esett Key víztől meleg testét érezni. Az arcomat mellkasához nyomtam. Párszor egy hosszú puszikat nyomta mellkasára. Ő ezen vagy nevetett vagy nyögött. Kész lettünk majd Key gyorsan felöltözött és kiment. Én nyugisan öltöztem nem akartam megint fájást. 5 perc után Key vissza is jött egy takaróba bugyolálva. Én felvettem a pizsama felsőmet. Key átölelt és engem is bebugyolált a takaróba. Kimentünk, lekapcsoltuk a lámpát majd befeküdtünk az ágyba. Key magához húzott, átölelt és megcsókolt.
32. fejezet: Áldásunkat adjuk!
-A szüleid? –kérdeztem miközben bementünk a házba.
-Itthon vannak. –mondta.
-Sziasztok! –mondták.
-Sziasztok! –mondtuk.
-Jaj, Hwanie! Végre itthon vagy! –mondta Anne majd átölelt.
-Minden rendben van fiam? –kérdezte Kim, Keytől.
-Ami azt illeti nem. –mondta Key.
-Key ne ijessz rá a szüleidre. –mondtam. –mosolyogva.
-Mi a baj van? –kérdezte Anne.
-Gyertek üljünk le. –mondta Key. Bementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra.
-Hát.... Terhes vagyok. –mondtam mosolyogva.
-Hát ez szuper! –mondta Anne boldogan.
-Megtartjátok? –kérdezte Kim.
-Hát persze, hogy igen. –mondta Key mosolyogva.
-Mikor fogod megkérni a kezét? –kérdezte Kim.
-Már megkértem. Most pedig áldásotokat adjátok vagy nem? –kérdezte Key. Anne Kimre nézett. Nagyon aranyosak együtt.
-Áldásunkat adjuk! –mondta Kim.
-Apa, anya.... Imádlak titeket! –mondta Key miközben felállt a kanapéról, odamentem hozzájuk és adott nekik egy-egy puszit az arcukra. Én csak mosolyogtam. Felálltam a kanapéról majd felvettem a táskámat.
-Nagyon szépen köszönök mindent de én nagyon fáradt vagyok. Ha nem gond akkor én elmennék aludni. –mondtam.
-Megyek én is! Jó éjt! –mondta Key.
-Jó éjszakát! –mondták a szülei.
-Jó éjt! –mondtam. Key odajött hozzám majd felmentünk a szobába. Letettem az ágy mellé a táskámat.
-Végre itthon vagy és csak ketten vagyunk! –mondta miközben becsukta az ajtót és odajött hozzám.
-Itthon vannak. –mondta.
-Sziasztok! –mondták.
-Sziasztok! –mondtuk.
-Jaj, Hwanie! Végre itthon vagy! –mondta Anne majd átölelt.
-Minden rendben van fiam? –kérdezte Kim, Keytől.
-Ami azt illeti nem. –mondta Key.
-Key ne ijessz rá a szüleidre. –mondtam. –mosolyogva.
-Mi a baj van? –kérdezte Anne.
-Gyertek üljünk le. –mondta Key. Bementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra.
-Hát.... Terhes vagyok. –mondtam mosolyogva.
-Hát ez szuper! –mondta Anne boldogan.
-Megtartjátok? –kérdezte Kim.
-Hát persze, hogy igen. –mondta Key mosolyogva.
-Mikor fogod megkérni a kezét? –kérdezte Kim.
-Már megkértem. Most pedig áldásotokat adjátok vagy nem? –kérdezte Key. Anne Kimre nézett. Nagyon aranyosak együtt.
-Áldásunkat adjuk! –mondta Kim.
-Apa, anya.... Imádlak titeket! –mondta Key miközben felállt a kanapéról, odamentem hozzájuk és adott nekik egy-egy puszit az arcukra. Én csak mosolyogtam. Felálltam a kanapéról majd felvettem a táskámat.
-Nagyon szépen köszönök mindent de én nagyon fáradt vagyok. Ha nem gond akkor én elmennék aludni. –mondtam.
-Megyek én is! Jó éjt! –mondta Key.
-Jó éjszakát! –mondták a szülei.
-Jó éjt! –mondtam. Key odajött hozzám majd felmentünk a szobába. Letettem az ágy mellé a táskámat.
-Végre itthon vagy és csak ketten vagyunk! –mondta miközben becsukta az ajtót és odajött hozzám.
31. fejezet: Leszek a....
-Nagyon kell vigyáznia magára. Ez a fájás azért volt mert valamit túl gyorsan csinált. Lassabbnak kell lennie. –mondta Dr. Liang.
-Haza mehetek? Úgy szeretnék már végre otthon aludni. –mondtam.
-Ezt meg kell beszélnem a Fő orvossal. 10 perc múlva jövök is. –mondta majd kiment.
-Nekünk mennünk kell. –mondta Min. –Vigyázz Hwaniera!
-Ne aggód vigyázok rá. –mondta Key.
-Jó menjetek. Jó éjt. –mondtam.
-Sziasztok! –mondta Key.
-Édes ugye te itt maradsz velem? –kérdeztem.
-Persze, hogy itt maradok. –mondtam majd megcsókolt. –Hiányzik a tested!
-Oh.... Key tudom mire gondolsz. De nem hiszem, hogy lehetne. –mondtam Hirtelen az orvos jött be.
-Megbeszéltem a Fő orvossal és haza engedett. –mondta.
-Köszönöm szépen. –mosolyogtam.
-Én megyek is. További szép estét. –mondta Dr. Liang.
-Várjon! Mivel Hwanie terhes attól még szexelhetünk? –kérdezte Key.
-Oh istenem.... –nevettem.
-Szeretkezhetnek de csak akkor ha Hwan kisasszonynak nem fáj. Ha pedig mégis fájna akkor azonnal abba kell hagyni. –mondta Dr. Liang.
-Jó. Nagyon szépen köszönjük. –mondtam mosolyogva. Utána kimentem az orvos.
-Szóval szexelhetünk. –mondta Key vigyorogva.
-Menjünk haza aztán zuhanyozzunk le. –mondtam.
-Együtt? –kérdezte.
-Igen együtt. –mosolyogtam.
-Várj! –mondta majd belenyúlt a zsebébe és letérdelt elém. –Szeretném ha a feleségem lennél. Leszel a feleségem?
-Key leszek a feleséged. –mondtam mosolyogva.
-Szeretlek Hwanie! –mondta miközben felhúzta a az ujjamra a gyűrűt. Felállt majd megcsókolt.
-Szeretlek Key! –mondtam majd átöleltem.
-Menjünk haza. –mondta. Key felvette a táskámat majd elindultunk. Hamar haza is értünk.
-Haza mehetek? Úgy szeretnék már végre otthon aludni. –mondtam.
-Ezt meg kell beszélnem a Fő orvossal. 10 perc múlva jövök is. –mondta majd kiment.
-Nekünk mennünk kell. –mondta Min. –Vigyázz Hwaniera!
-Ne aggód vigyázok rá. –mondta Key.
-Jó menjetek. Jó éjt. –mondtam.
-Sziasztok! –mondta Key.
-Édes ugye te itt maradsz velem? –kérdeztem.
-Persze, hogy itt maradok. –mondtam majd megcsókolt. –Hiányzik a tested!
-Oh.... Key tudom mire gondolsz. De nem hiszem, hogy lehetne. –mondtam Hirtelen az orvos jött be.
-Megbeszéltem a Fő orvossal és haza engedett. –mondta.
-Köszönöm szépen. –mosolyogtam.
-Én megyek is. További szép estét. –mondta Dr. Liang.
-Várjon! Mivel Hwanie terhes attól még szexelhetünk? –kérdezte Key.
-Oh istenem.... –nevettem.
-Szeretkezhetnek de csak akkor ha Hwan kisasszonynak nem fáj. Ha pedig mégis fájna akkor azonnal abba kell hagyni. –mondta Dr. Liang.
-Jó. Nagyon szépen köszönjük. –mondtam mosolyogva. Utána kimentem az orvos.
-Szóval szexelhetünk. –mondta Key vigyorogva.
-Menjünk haza aztán zuhanyozzunk le. –mondtam.
-Együtt? –kérdezte.
-Igen együtt. –mosolyogtam.
-Várj! –mondta majd belenyúlt a zsebébe és letérdelt elém. –Szeretném ha a feleségem lennél. Leszel a feleségem?
-Key leszek a feleséged. –mondtam mosolyogva.
-Szeretlek Hwanie! –mondta miközben felhúzta a az ujjamra a gyűrűt. Felállt majd megcsókolt.
-Szeretlek Key! –mondtam majd átöleltem.
-Menjünk haza. –mondta. Key felvette a táskámat majd elindultunk. Hamar haza is értünk.
2013. július 25., csütörtök
30. fejezet: Mi?
Min gyorsan bevitt a kórházba. Megvizsgáltak és utána hosszú ideig kellett az eredményekre várni. Idő közben megérkezett Hyuna. Félóra múlva pedig Key.
-Itt vagyok! Csak haza mentem átöltözni. –mondta Key majd odajött hozzá.
-Édes.... –mondtam majd megcsókoltam.
-Kicsim minden rendben van? –kérdezte aggódva Key.
-Ha minden rendben lenne nem fegüdne a kórházban megint. –mondta bunkón Min.
-Min! –szóltam rá. –Lényeg, hogy itt vagy mondtam majd lassan felültem.
-Tudtam, hogy nem kell magadra hagynom. –mondta Key magához ölelt.
-Ez már mindegy. –mondtam. Aztán egy orvos lépett be.
-Dr. Liang. Tud valamit az eredményekről? –kérdeztem.
-Igen. Itt vannak a kezemben. –mosolygott.
-Végre.... –mondtam.
-Nos.... Egy kis probléma történt az előző vizsgálatnál. Összekevertük az eredményeket így ön nem 2 hetes hanem 2 és fél hónapos terhes. Már csak hetek kérdése és növekedni kezd a pocakja. –mondta Dr. Liang.
-Mi? Mindjárt 3 hónapos leszek? –kérdeztem.
-Igen. –mondta az orvos.
-Ez olyan szuper. –mondtam majd megcsókoltam Keyt.
-Itt vagyok! Csak haza mentem átöltözni. –mondta Key majd odajött hozzá.
-Édes.... –mondtam majd megcsókoltam.
-Kicsim minden rendben van? –kérdezte aggódva Key.
-Ha minden rendben lenne nem fegüdne a kórházban megint. –mondta bunkón Min.
-Min! –szóltam rá. –Lényeg, hogy itt vagy mondtam majd lassan felültem.
-Tudtam, hogy nem kell magadra hagynom. –mondta Key magához ölelt.
-Ez már mindegy. –mondtam. Aztán egy orvos lépett be.
-Dr. Liang. Tud valamit az eredményekről? –kérdeztem.
-Igen. Itt vannak a kezemben. –mosolygott.
-Végre.... –mondtam.
-Nos.... Egy kis probléma történt az előző vizsgálatnál. Összekevertük az eredményeket így ön nem 2 hetes hanem 2 és fél hónapos terhes. Már csak hetek kérdése és növekedni kezd a pocakja. –mondta Dr. Liang.
-Mi? Mindjárt 3 hónapos leszek? –kérdeztem.
-Igen. –mondta az orvos.
-Ez olyan szuper. –mondtam majd megcsókoltam Keyt.
29. fejezet: Szeretném ha....
-Hát.... Szerintem ez tök egyértelmű, hogy Key az apa mivel már egy ideje vele vagyok. Megcsalni meg nem csalom meg. –mondtam.
-Jaj édes. –mondta Hyuna miközben Minre nézett. –Gratulálok!
-Köszönöm. De lenne egy kérésem. –mondtam.
-Mi lenne az? –kérdezte Min.
-Szeretném ha.... ti lennétek a keresztszülők. Persze ha nem gond. –mosolyogtam.
-Én nem tudom. –mondta Hyuna.
-Ti tisztában vagytok egyáltalán milyen nagy felelősség egy gyerek? –kérdezte Min.
-Min már 22 éves vagyok felnőtt nő. Ha elvetetjük a babát lehet, hogy utána nem is tudok teherbe esni. Nem emlékszel anyára? Én nő vagyok tuti, örököltem tőle. –mondtam.
-De emlékszem. De miért pont most? –kérdezte.
-Nem tudom. Ez csak úgy véletlenül jött. Aztán egyszerűen elájultam ugyebár bekerültem a kórházba és akkor tudtuk meg mi is. Ma pedig haza engedtek. –mondtam.
-Mi te kórházba voltál? –akadt ki Min.
-Igen. De nem lényeges. Leszel a kereszt apa vagy hagyjuk az egészet a fenébe! –mondtam már-már idegesen.
-Hé.... nyugi egy kis mamának nem szabad idegeskednie. –nyugtatott Hyuna.
-Leszek a kereszt apa. De csak akkor ha Hyuna lesz a kereszt anya. –mondta.
-De Min.... –mondta Hyuna.
-Én benne vagyok. Hyuna csak így tudok nyugodt kis mama lenni. –mosolyogtam.
-Na jó. –mondta Hyuna.
-Köszönöm. –ugrottam fel a kanapéról.
-Csak lassan. –mondta Hyuna. Hirtelen erősen fájni kezdett a hasam alja. Visszaültem a kanapéra, megfogtam Min kezét.
-Vigyetek kórházba. –mondtam nehézkesen.
-Én elviszem a kórházba. Te pedig hívd fel Keyt. –mondta Min.
-De nem is tudom a telefonszámát. –mondta Hyuna.
-Tessék. Itt a telefonom. –mondtam.
-Jaj édes. –mondta Hyuna miközben Minre nézett. –Gratulálok!
-Köszönöm. De lenne egy kérésem. –mondtam.
-Mi lenne az? –kérdezte Min.
-Szeretném ha.... ti lennétek a keresztszülők. Persze ha nem gond. –mosolyogtam.
-Én nem tudom. –mondta Hyuna.
-Ti tisztában vagytok egyáltalán milyen nagy felelősség egy gyerek? –kérdezte Min.
-Min már 22 éves vagyok felnőtt nő. Ha elvetetjük a babát lehet, hogy utána nem is tudok teherbe esni. Nem emlékszel anyára? Én nő vagyok tuti, örököltem tőle. –mondtam.
-De emlékszem. De miért pont most? –kérdezte.
-Nem tudom. Ez csak úgy véletlenül jött. Aztán egyszerűen elájultam ugyebár bekerültem a kórházba és akkor tudtuk meg mi is. Ma pedig haza engedtek. –mondtam.
-Mi te kórházba voltál? –akadt ki Min.
-Igen. De nem lényeges. Leszel a kereszt apa vagy hagyjuk az egészet a fenébe! –mondtam már-már idegesen.
-Hé.... nyugi egy kis mamának nem szabad idegeskednie. –nyugtatott Hyuna.
-Leszek a kereszt apa. De csak akkor ha Hyuna lesz a kereszt anya. –mondta.
-De Min.... –mondta Hyuna.
-Én benne vagyok. Hyuna csak így tudok nyugodt kis mama lenni. –mosolyogtam.
-Na jó. –mondta Hyuna.
-Köszönöm. –ugrottam fel a kanapéról.
-Csak lassan. –mondta Hyuna. Hirtelen erősen fájni kezdett a hasam alja. Visszaültem a kanapéra, megfogtam Min kezét.
-Vigyetek kórházba. –mondtam nehézkesen.
-Én elviszem a kórházba. Te pedig hívd fel Keyt. –mondta Min.
-De nem is tudom a telefonszámát. –mondta Hyuna.
-Tessék. Itt a telefonom. –mondtam.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)



