-Ne csinálj többet ilyet! –mondtam.
-Jó csak annyira fontos vagy nekem, hogy veled akartam lenni amikor felkelsz. –mondta.
-Key.... Szeretlek! De nem akarom, hogy kórházba kerülj te is. Elég ha én vagyok itt. De már haza akarok menni. –mondtam.
-Én is szeretlek! –mondta majd megcsókolt és bejött az orvos.
-Elnézést.... Valamit megzavartam? –kérdezte az orvos meglepetten.
-Nem jöjjön csak. –mondta Key.
-Jó napot Dr. Liang vagyok! –mutatkozott be Keynek.
-Jó napot Kim KiBum vagyok! –mondta Key.
-A SHINee-ból KiBum? –kérdezte az orvos.
-Igen az vagyok. –mosolygott Key.
-Nagyon örülök! De meghoztam az eredményeket! –mondta.
-Milyen eredményeket? –kérdezte Key.
-Hát vért vettek tőlem és azoknak az eredményei. –mondtam majd Key leült az ágyamra és megfogta a kezemet.
-Az ön barátja mármint szerelme? –kérdezte Dr. Liang.
-Igen. –mosolyogtam.
-Örülök neki, hogy itt van a barátja is. Egy nagyon fontos dolgot kell közölnöm önökkel. –mondta Dr. Liang.
-Mi az? –kérdezte Key.
-A kisasszonynak azért ájullt el és volt hányingere és szédülése mert kis mama. –jelentette ki.
-Mi? –kérdeztük egyszerre.
-Hwan Jun Jin kisasszony várandós. Gratulálok! –mosolygott.
-Ez.... ez.... úr isten fel se fogom, hogy most mi van. –mondtam ledöbbenve.
-Kicsim.... Mi-mióta? –kérdezte Key miközben felém nézett.
-Key nem tudom.... –mondtam. –De szerintem pár napja. Amikor tudod hozzád és a szüleidhez költöztem.
-Most mi legyen? –kérdezte.
-Kérlek kérdezz valami könnyebbet. –mondtam.
-Nehéz.... –mondta.
-Jaaaa.... Boldog születésnapot édesem! –mosolyogtam majd megcsókoltam.
-Neked is kicsim! –mondta.
-A babával mi lesz? –kérdezte Dr. Liang.
-Megtartjuk. –jelentette ki Key.
-Szép időnk van. –mondta a fiatal orvos mosolyogva.
-Hogy tessék? Ja igen tényleg szép. –mondtam majd ránéztem.
-Hogy van? –kérdezte mosolyogva.
-Hogy kerültem ide? Jól vagyok. Az előbb felültem és elfogott a hányinger és megszédültem. –mondtam.
-Azt állítja a barátja, hogy egyszer csak elájult. Nos vért kell vennem öntől, hogy megtudjuk állapítani mi is az oka amiért elájult, megszédült és hányingere lett. –mondtam. –Szabad?
-Ohh.. Persze. –mosolyogtam majd odatartottam neki a kezemet. Miközben vért vett tőlem újra kinéztem az ablakon. Egy szőke hajú srácot pillantottam meg, amint rohan valahova. Zöld nadrág volt rajta citrom sárga magas szárú cipő és citrom sárga felső. A kezébe pedig egy csokor virág. Majd gyorsan átfutott az úton és nagyon kicsi kellett ahhoz, hogy elüssék.
-Kész is vagyunk! Fájt? –kérdezte.
-Nem. –mosolyogtam.
-Én most távozok. –mondta majd kiment. Hátra dőltem és lehunytam a szemem. Egyből Key arca ugrott be majd hirtelen berontott a szerelmem a kórtermembe. Majd odasietett hozzám és nagy mosollyal átölelt engem.
-Hwanie! –mondta megkönnyebbülve.
-Key.... –mondtam majd végig néztem rajta. Láttam, hogy zöld nadrág, citrom sárga felső és cipő volt rajta meg egy csokor virág a kezében. Egyből a rohanó srác villant be az agyamba akit majdnem elütött a kocsi.
-Úgy szeretlek! –mondta majd megcsókolt. –Ezt neked hoztam!
-Key te felfogod milyen hülye vagy? –kérdeztem.
-Miről beszélsz? –kérdezte.
-Nem rég kinéztem az ablakon és láttam egy srácot aki rohant. Pont ugyan így volt felöltözve, mint te. Virág is volt a kezében. Majd átszaladt az úton és nagyon kicsi kellett ahhoz, hogy elüsse a kocsi. Most meg látom ahogy fel vagy öltözve, virág a kezedben és levegőért kapkodsz. –mondtam majd legördült egy könnycsepp az arcomon.
-Igen én voltam az. –mondta.
-Te olyan hülye vagy. –mondtam majd sírni kezdtem.
-Jaj ne sírj már. –mondta majd odajött hozzám és magához ölelt.
-Örülj, hogy nem lett semmi bajod. Ha elütött volna.... –mondtam majd az ujját az ajkaim elé tette.
-Ne is mondd! –mosolygott majd megcsókolt.
-Mi a baj van kicsim? -kérdezte Key amikor már fél úton voltunk Min házától.
-Nincsen semmi. -mondtam.
-De látom rajtad, hogy van valami problémád. -mondta majd megállt és felém fordult.
-Key menjünk tovább. Min már biztosan vár minket. -mondtam majd elindultam.
-Nem érdekel Min! -mondtam majd megragadta a kezemet.
-Key.... -mondtam majd megfordultam.
-Mi a baj van? -kérdezte újra.
-Most erről nem akarok beszélni. -mondtam.
-Jó.... -mondta majd elindultunk. Nem sokára oda is értünk. Nem maradtunk sokáig mert Hyunával még mindig nem békültünk ki. De nem is érdekel. Ott voltunk fél óráig aztán mentünk. Key egész haza úton aggódott. Vajon azt hiszi, hogy márt nem szeretem? Vagy éppenséggel megbántam volna azt, hogy szeretkeztünk? Még mindig nagyon szeretem. Soha de soha nem fogom megbánni azt, hogy lefedtünk egymással.
Olyan jó volt. Olyan érzéki volt és olyan gyengéden ért hozzám mintha porcelánból lennék ami akármikor összetörhet ha erősebben tart magához. Egész úton nem is szóltunk egymáshoz. Key útközben megfogta a kezemet. Ránéztem de nem mondtam semmit. Egész úton némán és kézen fogva sétáltunk. Majd haza értünk. megszédültem és utána se kép, se hang. Olyan volt mintha egy pillanatra meghaltam volna. Nem volt jó érzés. Majd amikor felkeltem egy ismeretlen helyen voltam. Hirtelen felültem és elfogott a hányinger és hirtelen megszédültem. Ezért úgy döntöttem, hogy inkább jobban teszem ha visszafekszek. Körbenéztem és kezdett egyre ismerősebb lenni a szoba. Végül nagy nehezen rájöttem, hogy a kórházban vagyok. De mit keres én itt?
-Hahó valaki? –kiabáltam. Az ágyamból megpróbáltam kinézni az ablakon. Szépen sütött a nap. Mindenkin térd nadrág, mini short vagy szoknya, Valami laza felső és egy pulóver a kezükben vagy csak egy póló. Gyönyörű idő volt. Miközben az időjáráson töprengtem bejött egy orvos.
Én ameddig Key bocsánatot kért addig leültem a kanapéra. Zavartan ültem ott azzal a 4 idegen sráccal. Minden fele néztem csak rájuk nem. Viszont az egyik srácon nagyon megragadt a szemem. Ő nem a kanapén hanem a fotelben ült. Majd Key is leült a többi sráchoz és beszélgetni kezdtek. Én csak néztem milyen jól el vannak.
-Ömm.... Key!? –szóltam neki.
-Mi az Hwanie? –kérdezte mosolyogva.
-Ők kicsodák? –kérdeztem.
-Jaaa bocs el is felejtettem. Srácok ő Hwan Jun Jin, de nekem Hwanie a barátnőm. –mondta Key.
-Nagyon örülünk, hogy végre meg ismerhettünk Hwanie. –mondta az egyik. –Én Lee Jinki vagyok, de hívj Onewnak.
-Én Kim Jonghyun vagyok, de hívj Jonghyunnak. –mosolygott.
-Choi Minho vagyok, de hívj Minhonak. –mondta az egyik mély hangon.
-Én Lee Taemin vagyok, de hívj Taemeinnek. –mondta.
-Értelek titeket. De ti kik vagytok Keynek? –kérdeztem.
-A legjobb barátai. –mondta Onew.
-És az új osztály társai. –mondta Jonghyun.
-Mi? –döbbentem le.
-Az osztályunk fognak járni. –mondta Key.
-Ja jó. –mondtam majd felálltam és elmentem.
-Hwanie! –kiáltott utána Key.
-Mi az? –kérdeztem.
-Mi a baj van? Hova mész? –kérdezte.
-Nincsen semmi baj. Csak Hyunahoz és Minhez megyek. –mondtam.
-Várj meg. Elküldöm a haverokat és megyek veled. –mondta Key.
-Nem kell elküldeni őket! –mondtam.
-De. Én veled akarok menni. –mondta mosolyogva.
-Hát jó. -mondtam majd Key elküldte a haverjait. Felmentünk a szobába és átöltöztünk. Key egy cső szárú nadrágot, egy kék rövid ujjú felsőt rá egy mellényt és egy magas szárú cipőt vett fel. Majd elindultunk a Minékhez.
Miután felöltöztünk lementünk a földszintre. Key odajött hozzám magához húzott és csókolgatni kezdte a nyakamat. Olyan jó érzés volt. Bementünk a konyhába és ott volt a Szakácsa segédjeivel.
-Jó reggelt! –mondtam. A Szakács és segédjei csak néztek, hogy miért köszöntem nekik.
-Jó reggelt kis asszony! –mondta a Szakács.
-Folytassák a főzést! –mondta egy kicsit szigorúan Key.
-Na de Key.... Miért vagy szigorú velük? –kérdeztem.
-Mert nem a beszélgetésükért fizetjük ki őket. –mondta.
-Key! Ők is emberek szükségük van a beszélgetésre és a törődésre. Ha zavar akkor rúgjátok ki őket és majd én főzök! –mondtam.
-Nem! Te nem azért vagy itt, hogy főzzél! –mondta.
-Tudom Key. De kell nekik a társaság és a törődés. –mondtam.
-Nem érdekel! –mondta szigorúan. A Szakács elvágta az ujját. Key észre vette és nagyon mérges lett.
-Te idióta nem tudsz jobban vigyázni azzal a késsel? –kérdezte ingerülten. Ebben a pillanatban csengettek.
-Hagyjad menj és nyisd ki az ajtót biztosan nem hozzám jöttek. –mondtam majd megfogtam Key kezét, hogy ne csináljon semmit.
-Jól van. De te meg menj fel a szobába. –mondta.
-Nem! –mondtam majd adtam egy puszit a szájára.
-Jól van. –mondta majd elindult az ajtó felé. A Szakácsnak pedig nagyon vérzett az ujja.
-Hagyj segítsek! –mondtam majd odamentem hozzá.
-Nem! Utána megint leszidják! Én ezt nem akarom. –mondta a Szakács.
-Nem fognak. Hagyj nézzem meg mennyire komoly a vágás. –mondtam udvariasan. A Szakács odatartotta nekem az ujját. –Hozzanak fertőtlenítőt, steril tűt steril cérnát ha van de jó a sima cérna is és amivel be tudom kötni gézt vagy valamit. De siessenek! –mondtam. Megfogtam a Szakács kezét, kinyitottam a csapot és alátartottam a vérző ujját.
-Itt is vannak! –mondta az egyik segéd.
-Jöjjön üljön le! –mondtam majd bevezettem a nappaliba. A kanapén ült 3 srác és Key a fotelben pedig még egy srác. A másik kanapéra ültettem a Szakácsot és közben Keyre néztem.
-Nem kell segíteni! Eltudja magát látni. –mondta az egyik srác.
-De igen kell! Ön meg ne szóljon bele! Key veled meg ezt az egészet megbeszélem később. –mondta miközben Keyre néztem. Szerencsésen lekezeltem a Szakács ujját.
-Köszönöm szépen! –mondta a Szakács majd meghajolt.
-Csak ügyetlen volt. Mindenkivel előfordul. De legközelebb jobban figyeljen. –mondtam kedvesen. Majd a Szakács visszament és folytatta a főzést. Én összepakoltam majd elvittem az elsősegély dobozt. Egy szót sem szóltam Keyhez rá se néztem.
-Hwanie.... –szólt utána Key.
-Mi van? –kérdeztem flegmán majd megfordultam.
-Sajnálom.... –mondta lehajtott fejjel.
-Ezt hallhatnám úgy is, hogy a szemembe nézel? –kérdeztem. Key odajött hozzám megfogta a kezemet.
-Sajnálom! –mondta.
-Felőlem oké. De nem tőlem kell bocsánatot kérni hanem a Szakácstól. Vele voltál olyan bunkó és nem velem. –mondtam.
-Szeretlek! –mondta majd megcsókolt.
-Szeretlek! De nem szeretem ezt az oldaladat. –mondtam. –Na menj és kérj bocsánatot a Szakácstól. –mondtam. Odament és bocsánatot kért. Azt mondta Key, hogy nem lesz többé szigorú velük és majd a szüleinek is megmondja. De miért kell szigorúnak lenni velük? Akkor csak rosszabbul dolgoznak ha nem szigorúak? Én ezt nem értem. Remélem tényleg nem lesznek most már szigorúak velük. Úgy sajnálom őket. Nem sajnálatból segítettem lekezelni a Szakácsnak a sebét csak segítségből. Én olyan hülye vagyok, hogy még ezen rágódok. Jó megtörtént Key bocsánatot kért és szerencsére el is fogadta a Szakács.
-Igen.... –mondtam.
-Nem Himchan? –kérdezte.
-Nem. Himchan volt az első srác aki megcsókolt nem aki ágyba vitt. –mosolyogtam.
-Jaaaa.... Értelek. De szerencsés vagyok, hogy egy ilyen csajt én vihettem elsőnek ágyba. –nevetett.
-Jól van na. –mondtam.
-Szóval te még szűz voltál? –kérdezte.
-Jól van na. Nem hanyagolhatnánk már ezt a témát? –kérdeztem vissza majd felültem az ágyon.
-De persze. Csak kérdeztem. –mondta majd ő is felült. Erre nem mondtam semmit. Key magához ölelt és 15 percig csendben voltunk. Eltoltam magamtól Keyt.
-Öltözzünk fel! –mondtam. Elindultam megkeresni a szét dobált ruháimat. Key is felállt és felvette a boxerét. Még mindig nem szólt hozzám, csak kétségbeesetten nézett. Amikor felvettem a fehérneműmet megragadott és az ölébe vett. Letörölte a könnyeimet a kezével és hosszasan nézett.
-Mi a baj van? –szólalt meg, ezzel megtörve a csendet.
-Nincsen semmi. –mondtam.
-De látszik rajtad, hogy van valami. –mondta.
-Csak annyi, hogy szeretlek Key. –mondtam.
-Én is szeretlek Hwanie! –mondta majd megcsókolt. Éreztem, hogy őszintén mondja. Aztán folytattuk tovább az öltözést.
-Tetszik? –kérdeztem mosolyogva.
-Ahh.... Nagyon! –mondta vigyorogva.
-Jó reggelt édesem! –mondtam.
-Jó reggelt kicsim! –mondta Key.
-Jó reggelt! –szólt be Key anyukája Anne.
-Jó reggelt! –mondtuk egyszerre.
-Megzavartunk valamit? –kérdezte Key apukája Kim.
-Hát.... –kezdte Key.
-Nem. Gyertek nyugodtan! –mondtam. Keyen látszott, hogy nem akarja, hogy bejöjjenek de adtam neki egy csókot.
-De nem sokáig maradnak! –súgta a fülembe.
-Key....! –mondtam majd gyengéden megütöttem a mellkasát. Erre Key magára húzott és csókolni kezdett.
-Mi most akkor kimegyünk! –mondta Anne.
-Jó menjetek! –mondta Key.
-Key.... Ne legyél már ilyen a szüleiddel. Nyugodtan maradhattok. –mondtam.
-Amúgy is menni akartunk mert dolgozni kell. A reggeli a hűtőben van. Majd reggelizzetek! –mondta Kim.
-Jó majd reggelizünk. –mondtam. Majd Key szülei kimentek.
-Végre! –mondta Key majd felült az ágyon.
-Key....! Ne legyél már ilyen a szüleiddel. Nagyon aranyosak és nekik ez rosszul esik, hogy így bánsz velük. –mondtam majd megfogtam Key kezét.
-De annyira idegesít, hogy bejönnek hozzám miközben tudják, hogy van nálam valaki. –mondta.
-Nincsen semmi de. Csak kíváncsiak mert tudják, hogy szerelmes vagy. –mosolyogtam.
-Honnan tudják, hogy szerelmes vagyok? –kérdezte mosolyogva.
-Édesem.... Ez látszik rajtad. Meg most is. Szerintem nem azért fekszek melletted ruha nélkül az ágyban mert nagyon jó barátok vagyunk. –mondtam.
-Hát jó. –mondta majd felült.
-Key.... Feküdj vissza mellém. –mondtam.
-Szeretnéd? –kérdezte mosolyogva.
-Nagyon szeretném. –mondtam mosolyogva.
-Jól van. –mondta majd visszafeküdt. A fejemet a mellkasára tettem ő a jobb kezével magához ölelt. Key a bal kezével megfogta az én jobb kezemet és ujjainkat összekulcsoltuk. Adtam egy puszit a mellkasára.
-El sem hiszem. –mondtam.
-Micsodát? –kérdezte.
-Hát.... Azt, hogy együtt vagyunk és, hogy te voltál az első. –mondtam.
-Mi? Én voltam az első pasi aki magáévá tett? –kérdezte megdöbbenve.
De fél óra után már nem bírtam várni. Bementem a fürdőbe Key éppen a fogmosást fejezte be.
-Hwanie! Azt hittem, hogy már elaludtál. –mondta Key.
-Ilyen fáradtnak tűnök? –kérdeztem.
-Nem. Inkább olyan vagy, mint aki fel van izgatva. –mondta mosolyogva.
-Csak mert megláttalak téged. –mondtam majd odamentem hozzá.
-Hűű.... Hwanie nem fázol? –kérdezte.
-Nem.... De mi lenne ha ezt levenném rólad? –kérdeztem miközben a bokszerére mutattam.
-Hát akkor nem lenne semmi. Megcsókolnálak levenném rólad ezt majd ezt és bemennénk a szobába és.... –mondta miközben először a felsőmre majd a fehérneműmre mutatott.
-Én benne vagyok! –mondtam.
-Én is! –mondta, beleharapott az alsó ajkába majd magához húzott és megcsókolt.
-Annyira akarlak. –mondtam. Majd Key apró csókokkal sorozta a nyakamat, amit hagytam is neki. Nem tudtam ellent mondani, jól esett a közelsége.Key hevesen és szenvedélyesen megcsókolt. Az ajka puha volt, mint a vatta cukor. Key többször is megharapta az ajkamat amitől mindketten beindultunk. Key megragadta a kezemet és elindult a szoba felé. Gyorsan felkapcsolt egy kis villanyt, ami épphogy csak egy kis fényt adott. Visszajött hozzám és a falnak támasztott. Felemelte mindkét kezemet és úgy csókolta a nyakamat. A csókjai hevesek voltak, de még is szenvedélyesek. Elengedte a kezeimet, megfogta a felsőm alját, majd egy gyors mozdulattal megszabadított tőle. Key folytatta a nyakam csókolgatását, megéreztem a haja illatát. Biztos voltam benne, hogy akarom.
Abban a pillanatban én szorítottam Keyt a falhoz. Amíg egymást csókoltuk elkezdtem a testét simogatni. Amikor befejeztem, Key kulcscsontját vettem célba. Halk nyögéseket hallatott ettől Key. Pár másodperc múlva megfogta az arcomat és a szájához húzott. Felrakta az egyik lábamat a derekára, majd a másikat is, így indult meg velem az ágy felé. Amikor leült magára húzott és amíg a hátát simogattam és a nyakát csókolgattam levette a sportmelltartómat. A ruhadarab a földön landolt, majd a melleimet kezdte el csókolgatni. Finoman, lágyan tartotta kezeiben a keblemet, egyáltalán nem akart fájdalmat okozni nekem. Miközben csókolgatott, a hajába túrtam. Nem kellett éreztem ahogy Key férfiassága szorítja a boxerét. Lenyúltam, hogy megpróbáljam levenni róla a felesleges ruhadarabot. Key arcához húzta a mellkasomat, majd egy kissé megemelkedett, hogy le tudjam húzni teljesen a bokszerét. Key lefektetett az ágyra és teljesen levette magáról a bokszerét. Most már teljes meztelenséggel állt előttem a leges legjobb barátom. Lehajolt, megfogta a derekamat és a fogaival szedte le rólam a fehérneműmet. A hasamtól puszilt egyre feljebb és feljebb. Amikor az ajkamhoz ért, lábaimat felrakta a derekára, kezeimet a nyakán pihentettem így hatolt belém. A tempója nem volt gyors, de lassú sem. Végig nagyon figyelmes volt, figyelt arra, hogy jó legyen nekem. Egymás szemébe néztünk, néha egy-egy puszit adott az ajkamra. Amikor unalmassá vált a közepes tempó, Key begyorsított de még mindig ugyan olyan érzéki volt, mint előtte. Szenvedélyesen kezdett el csókolni és az egyik kezét összefonta az enyémmel. Mindketten tudtuk, hogy lassan a végéhez érünk. Először engem ért el a gyönyör, majd Key kivette belőlem a büszkeségét és úgy élvezett el. Pár percre megpihent rajtam. Ő a kulcscsontomat puszilgatta, amíg én a hátát simogattam. Egy kis idő után intett, hogy maradjak még fekve, ő addig összetakarított maga után. Mikor végzett megfogta a kezem, kicsit felhúzott és lefeküdt az ágyra, majd magára fektetett. A fejem a mellkasán volt, lábunk szorosan összekulcsolva. Rám terítette a takarót, hogy ne fázzak. A hajamat simogatta, többször is megpuszilta, én pedig szorosan magamhoz öleltem. Életem egyik legromantikusabb pillanata volt.
-Ugye minden jó volt neked? –szólalt meg, ezzel megtörve a már vagy egy órája tartó csendet. A hangja lágy volt és férfias. Éreztem, hogy őszintén kérdezi.
-Minden csodálatos volt. Tényleg! De tudom, hogy ez csak egy egyszeri alkalom volt. –csuklott el a hangom egy kissé.
-Miről beszélsz? –kérdezte értetlenül.
-Arról, hogy én is csak egy voltam a sok közül. Én csak egy lány vagyok vagyok, nem érdemelhetlek meg.... Te akárkit megkaphatsz hisz jó pasi vagy.... –hadartam el gyorsan a bennem lévő gondolatokat. Key rám mosolygott és megpuszilt. A puszi hosszú volt és érzelemmel teli.
-Te nem csak egy vagy a sok közül. Te vagy az egyetlen a sok közül. –szavai váratlanul értek, a szívem még gyorsabban vert, mint előtte. Akarva-akaratlanul mosolyodtam el. A boldogságomat nem tudtam leplezni. Key magához szorított, úgy mesélte el, hogy 6 hónapja várt erre az alkalomra. Az első pillanattól kezdve tetszettem neki és ezt az idő múlása csak fokozta. Amikor befejezte felemeltem a fejemet és a száját néztem azután megcsókoltam. Még pár percig ölelgetett és puszilgatott utána mind a ketten elaludtunk. Reggel én hamarabb keltem fel, mint Key. Olyan boldog voltam. Azt hittem, hogy ezt az egészet csak álmodtam. De nem! Nem álmodtam.... Tényleg ott voltam Key szüleinek házába, tényleg ott feküdtem mellette és tényleg szeretkeztünk. A fejemet rátettem a mellkasára és csak mosolyogtam. Key a kezét végig húzta a hajamon. Tudtam, hogy ő is felkelt. Felé fordítottam a fejemet és rámosolyogtam. Megsimogatta az arcomat és elmosolyodott. Visszamosolyogtam majd apró csókokkal halmoztam el a száját, a kulcscsontját és a mellkasát. A kezem közben össze-vissza járt a testén. Erre halkan nyögött fel.
-Én most megyek zuhanyozni. Utána a tied vagyok édes! –mondtam majd megcsókoltam és felmentem a szobába. Kikutattam valami jó kis pizsamának mondható nadrágot és felsőt. Végül egy sport melltartót, egy kék felsőt és egy fehérneműt. Majd elmentem zuhanyozni. Olyan jó volt érezni a forró vizet. Olyan mintha már nem zuhanyoztam volna 3 napja. Pedig tegnap este zuhanyoztam. Amikor már kész lettem és nyúltam volna a törölközőmért Key benyitott.
-Key! –döbbentem le. Majd a zuhany kabinban leguggoltam és a kezeimmel próbáltam több helyet takarni a testemen. Key csak ott állt az ajtóban, fogta a tarkóját és zavartan mosolygott. –Key add már ide a törölközőmet!
-Ja jól van bocsi! –mondta majd odasietett a törölközőmhöz és odaadta nekem.
-Imádlak! –mondtam. Majd Key kiment és én pedig folytattam a fürdőszobai pepecselésemet. Kész lettem kiterítettem a törölközőmet majd leültem az ágyra. Majd kopogtattak az ajtón.
-Igen?! Ki az? –kérdeztem.
-Hwanie csak én vagyok az Anne. Gyere vacsorázni! –mondta. Felálltam és már mentem is. Miközben lementünk elmesélt Anne egy történetet Keyről. Meg vacsoráztunk majd Anne és Kim felmentek a szobájukba. Key és én pedig beszélgettünk.
-Nagyon sajnálom, hogy benyitottam rád zuhanyzás közben! –kért bocsánatot Key.
-Semmi baj Key. Elnézem neked! –mondtam mosolyogva.
-Mennem kellene zuhanyozni. –mondta.
-Akkor most én fogok véletlenül benyitni rád. –nevettem.
-Jó éjt gyerek! –mondta egyszerre Kim és Anne.
-Jó éjt anyu és apu! –mondta Key.
-Jó éjt nektek is! –mondtam.
-Nem kell benyitnod! –mondta nevetve.
-Na mert? –kérdeztem.
-Mert majd meglátod. –mondta majd megcsókolt és csók közben 2szer beleharapott az ajkamba.
-Key.... –mondtam.
-Mi az? –kérdezte.
-Szeretlek. –mondtam majd elindultunk a szobába.
-Szeretlek! –mondta Key.
-Mit dolgoznak a szüleid? –kérdeztem.
-Anyukám ügyvéd, apukám pedig kórház igazgató. –mondta.
-Nekem anyum is és apum is ügyvéd volt. –mosolyogtam.
-Jól van de megyek zuhanyozni. –mondtam majd megcsókolt és bement a fürdőbe. Én befeküdtem az ágyba és vártam, hogy Key készen legyen.
A születésnapomig már csak 2 nap volt. Szeptember 23-án van de viszont Keynek is akkor van a szülcsije. Nem is tudom mit vegyek neki ajándéknak. Felkeltem, felöltöztem megreggeliztem megmostam a fogamat és elindultam a suliba. Hyunat nem vártam meg. Key a szokásos időpontnál hamarabb ment és úgy szintén én is. Bementünk a terembe. 5 percig nagy csend volt. Én felfeküdtem a padra Key pedig leült a helyére. Néztük egymást és nem mondtunk semmit. Ekkor vettem észre, hogy Key most nem a zöld-fekete egyenruhát vette fel hanem a sárga-fekete egyenruhát.
-Megkérdezted a szüleidet? –kérdeztem.
-Igen. –válaszolt röviden.
-Mit mondtak? –kérdeztem.
-Hát apu az egyből beleegyezett amikor meghallotta, hogy nagyon szeretlek és, hogy együtt vagyunk. Anyu az nehezebb eset volt de ő is beleegyezett. –mosolygott Key.
-Komolyan? –kérdeztem.
-Igen. Azt mondták, hogy ideje már találni egy csajt magamnak akit igazán szeretek és ő is szeret engem. –mondta.
-Ohh.... De édes vagy! Már most imádom a szüleidet! –mondtam majd megcsókoltam.
-Már ma jöhetsz! –mondta.
-Már ma? –kérdeztem mosolyogva.
-Már ma együtt tölthetjük az éjszakát. –mondta.
-Már tudom is mit fogunk csinálni. –mondtam.
-Mit? –kérdezte.
-Hát.... Aludni fogunk. –nevettem. A mai nap hamar eltelt. Amikor vége lett az összes órának Key hazament és kocsival jött hozzám. A bőröndöket betettem a csomagtartóba és el is indultunk. Amikor odaértünk az új otthonomhoz csodálkozva néztem a házat. Nagyon puccos, nagyon szép ház volt. Amikor bementünk a kisajtón akkor egy kislány szaladt felém és ölelte át a lábamat. Majd egy kutya is „letámadott”. A kislány a szomszédból jött át Key kutyusával játszani. Amikor beértünk a házba akkor egy kis előszoba rész volt. Beljebb mentünk ott egyből egy nagy nappali. Ott középen egy nagy plazma tévé volt vele szemben egy bőr kanapéval. Key letette a bőröndjeimet. Majd körbe vezett a házban. Az étkező nagyon nagy volt úgy szintén a konyha is. A konyhában nem az anyukája főzött hanem egy Szakács volt 2 segédjével. Majd a nappaliban volt egy lépcső azon felmentünk és 3 szoba volt azon az emeleten. Mindegyik szobához volt 2 akkora gardrób amekkora az előző házban volt a szobám és egy nagy fürdőszoba. Volt benne 2 WC, 2 zuhanyzó, 2 kéz mosó és 2 fürdőkád. Ez a ház olyan volt, mint egy kisebb szálloda. Majd bepakoltam Key szobájába a bőröndjeimet addig Key megkereste az apukáját és az anyukáját. Bepakoltam a gardróbba a ruháimat és cipőimet.
-Hwanie! –kiabált fel Key. Lementem és megpillantottam Key szüleit. Odaálltam a szerelmem mellé.
-Anyu ő itt Hwan Jun Jin. Hwanie ő itt az anyukám. –mondta Key.
-Annyeong! –hajoltam meg udvariasan.
-Nyugodtan tegeződhetünk! Üdvözöllek szerény kis hajlékomban. Hívj Annenek légy szíves. –mondta kedvesen.
-Jó. –mosolyogtam.
-Apu ő itt Hwan Jun Jin. Hwanie ő itt az apukám. –mondta Key.
-Mi is tegeződhetünk. Üdv a családunkban. Hívj Kimnek légy szíves. –mondta.
-Jól van na. Muszáj volt ezt kitalálnom. Már holnap után jönnek a vevők fizetni. –mondta.
-Én meg akkor hol legyek? –kérdeztem.
-Na mert szerinted én hol leszek? –kérdezte vissza.
-Ti ketten hozzám jöttök! –mondta Min.
-Én? Biztos, hogy nem! Nem akarom megzavarni a romantikus pillanataitokat. –mondtam.
-Akkor hol fogsz élni? Az utcán biztos, hogy nem! –mondta Min.
-Nálam. –szólalt meg Key.
-De a szüleid nem hiszem, hogy engednék! –mondtam.
-Megfogják engedni. De én most megyek is mert apu itt van! –mondta majd megcsókolt. Én kinéztem az ablakon és egy Mercedes kocsi parkolt a házunk előtt abban pedig egy öltönyös férfi. Abba a kocsiba szállt be Key. Ez az apukája?
-Beszélnünk kell! –mondta Min.
-Ohh.... Min nem kell nekünk semmit se megbeszélnünk és semmiről sem beszélnünk. hagyjál békén! –mondtam. Felmentem a szobámba megtanultam és elkezdtem kapolgatni a bőröndjeimbe a ruháimat. Elmentem zuhanyozni majd lefeküdtem aludni. Már nem soká közeledett a születésnapom. Olyan nehezen tudtam elaludni. Folyton Key járt az eszembe. Nem bírtam elfelejteni a cuki is arcát. Az ajkait amik olyan lassan értek az enyémhez. Ami olyan édes volt, mint a méz és puha, mint a vatta cukor. Oyan volt, mint ha álmodtam volna. De nem, megtörtént. Tényleg együtt vagyok Keyjel. Ha szülei pedig megengedik akkor nála is fogok lakni. De.... De én nem akarok nyűg lenni. Ha azt mondják, hogy nem. Akkor mit csinálok? Nincsen B. tervem. Én nem fogok Hyunahoz és Minhez költözni. Isten ments! Nem akarom őket zavarni. Tudom milyen romantikus típus a bátyókám. Minden este romantikáznának szóval én akkor ki sem mozdulnék a szobámból. Olyan lenne mintha Min lenne az apám Hyuna az anyám én meg a gyerek. Úr Isten! Még belegondolni is rossz. Addig gondolkodtam ezen amíg el nem aludtam.
-Ti mióta? –kérdeztem.
-Más fél éve. –mondta Hyuna lehajtott fejjel.
-Szuper! Gratulálok! –mondtam egy kicsit savanyú pofával.
-Most mi a bajod van? –kérdezte Hyuna.
-Jaj Hyuna már 2 éve lakunk együtt és ennyire lusta voltál elmondani nekem, hogy a bátyámmal jársz? –kérdeztem.
-Amúgy is nem tartozik rád! Ez az én magán életem. –mondta Hyuna.
-Jaaa jól van akkor. De akkor a bátyókám igazán elmondhatta volna. Vagy te is ilyen lusta voltál? –kérdeztem.
-Jó hagyjál már! –mondta Min.
-Most mi a bajotok van? –kérdeztem.
-Nekünk semmi. –mondta Min.
-Csak tudod amióta szakítottál Himchannel azóta olyan bunkó vagy mindenkivel! Mindenen felkapod a vízet. –mondta Hyuna idegesen.
-Nem fogok vissza menni hozzá. Amúgy is turnén van! És hagyjatok már békén Himchannel! –kiabáltam.
-Na mit akartál mondani? –kérdezte Min Hyunatól.
-Azt, hogy eladom a házamat. Kell az egyetemre. –mondta.
-Engem meg sem kell kérdezni? –kérdeztem.
 |
| A bátyám és én! |
Amint hazamentem valaki ott állt az ajtóban. Odamentem néztem hátulról. Olyan ismerős volt nekem. De nem tudom, hogy ki lehet az.
-Annyeong! Elnézést miben segíthetek? –kérdeztem udvariasan.
-Még milyen kis udvarias vagy hugicám. –mondta egy ismerős hang.
-Min? Te, hogy kerülsz ide? –kérdeztem.
-Ömm.... Hyunahoz jöttem. –mondta majd Hyuna ajtót nyitott.
-Miért? –kérdeztem kíváncsian.
-Semmi különös csak beszélni akarok vele. –mondta Min.
-Min nekem ne magyarázd meg! Párizsból nem utazik senki se csak úgy hirtelen Szöulba csak egy beszélgetés miatt. Meg már feltalálták a telefont! Na mondjátok el mi van. Most azonnal! –mondtam.
-Öm.... nincsen semmi. –mondta Hyuna.
-Basszus ennyire ne tagadjátok már! Tényleg nem bíztok bennem? Tudom, hogy együtt vagytok! –mondtam.
-Akkor meg minek kérdezted ha tudod? –kérdezte Min ingerülten.
-Min.... Na ne idegesíts fel! Nem vagyok valami fényes hangulatomban. –mondtam. Majd megérkezett Key. –Szuper! –motyogtam. Key odajött hozzám és megcsókolt.
-Ti együtt vagytok? –kérdezte Min tőlem.
-Ti együtt vagytok? –kérdeztem Mintől.
-Key és én igen együtt vagyunk! Ti? –kérdeztem.
-Mi is. Mióta? –kérdezte Min.
-Ma óta. –mondta Key mosolyogva.
-Ti mióta? –kérdeztem.
-Más fél éve. –mondta Hyuna lehajtott fejjel.
-Szuper! Gratulálok! –mondtam egy kicsit savanyú pofával.
-Most mi a bajod van? –kérdezte Hyuna.
-Jaj Hyuna már 2 éve lakunk együtt és ennyire lusta voltál elmondani nekem, hogy a bátyámmal jársz? –kérdeztem.
-Ne foglalkozz velük! Csak irigyek rád. –mondta mosolyogva.
-Miért lennének irigyek? –kérdeztem.
-Mert te kedves vagy, segítőkész, jó szívű és nem beszélve arról, hogy nagyon gyönyörű vagy Hwanie. Higgy egy pasinak! –mondta mosolyogva.
-Figyelj Key.... El kell mondanom valamit. –mondtam.
-Nekem is de kezd te nyugodtan. –mondta még mindig mosolyogva.
-Ömmm.... Key én.... Sze-szeretlek! –mondtam zavartan. Keynek lefagyott a mosoly az arcáról és csak tátott szájjal bambult rám. Ettől még jobban zavarba lettem így felálltam és el egy kicsit elmentem.
-Hwanie kérlek ne menj el! –szólalt meg végre Key.
-Nem megyek el! –mondtam.
-Nekem pedig ezt kell mondanom.... –mondta majd nagy léptekkel odajött hozzám magához húzott ugyan úgy, mint az első napomon az egyetemen. Megfogta a vállamat és lassan közel hajolt hozzám. Majd megcsókolt. Hevesen csókolt de mégis olyan érzelmesen. Ekkor jöttem rá, hogy én nem csak barátként szeretem Keyt. Többet érzek barátságnál. A kezemet a nyaka köré fontam ő pedig át karolta a derekamat és magához ölelt.
-Key.... –mondtam.
-Mi az Hwanie? –zihálta.
-Mit is akartál mondani? –kérdeztem.
-Azt, hogy szeretlek. Annyira szerelmes vagyok beléd. A cetlit én írtam mert nem mertem elmondani. Féltem, hogy visszautasítasz. Azt hittem még mindig Himchant szereted. –hadarta el.
-Jó. De menjünk mert nem soká csenget. –mondtam.
-Nincsen kedvem. –mondta.
-Akkor mihez van kedved? –kérdeztem.
-Hazamenni veled, bemenni a házba aztán a szobámba és ott folytatni egymás csókolgatását és tovább és tovább. –mondta.
-Jól hangzik. De még van egy Irodalom és egy Test nevelés óránk. –mondtam.
-Irodalmon filmet nézünk. Test nevelésen meg állítólag egész órán nem lesz tanár. Szóval ha úgy lesz kedvem akkor kikérem kettőnket és hazamehetünk. –mondta. Majd megcsókolt és becsengetett mi pedig rohantunk a terembe. A tanár már bent volt. Helyet foglaltunk és kezdődött a film. A Rómeó és Júliát nem tudtuk befejezni így most befejezzük. Én olyan fáradt voltam, hogy lefeküdtem a padra de Key megfogta a kezemet magához húzott és a fülembe súgta, hogy feküdjek az ölébe. De nem. Közelebb csúsztam a székemmel és a fejemet a vállára tettem. Előtte gyorsan nyomtam egy csókot Key ajkaira. Amin mind a ketten nagyon elmosolyodtunk.Majd ennek az órának is vége lett. Hyuna egyből hazament. Keyjel mentünk tesire. Sajnos a tanár már megérkezett és mivel rendetlenül vártuk egész órán erősítettünk. Majd totál fáradtan elindultam haza. Key nem kísért most haza mert az apukája megmondta neki, hogy egy fontos el kell intézniük. De azt mondta Key amint végeznek eljön hozzám.
A Rómeó és Júliát néztünk meg. A film nagyon unalmas volt. Még csak 5 perce néztük de nekem már minden bajom volt. Key néha-néha rám nézett de semmi. Valami baja van velem? Megbántottam? Nagyon lassan telt az idő. Az én szemem a tévéről elvándorolt Key tolltartójár, füzetére, kezére, cuki arcára és tökéletes testére. Már annyira unalmas volt, hogy én már azon képzelődtem milyen is lehet Key felső nélkül. Majd végül a tanár szólt nekem, hogy figyeljek a filmre. Nagyon nehéz volt. Mindig rá akartam nézni. Csak 15 percet bírtam ki. Majd újra elkezdtem ábrándozni.
-Key.... –suttogtam alig hallhatóan. De ő egyből észre vette és felém fordult.
-Mi az? –kérdezte.
-Neked nem unalmas ez a film? –kérdeztem vissza.
-Egy kicsit. Neked? –kérdezte.
-Halálra unom magam. –mondtam mosolyogva. Key rám nézett majd ő is elmosolyodott. Én előre dőltem és a fejemet rátettem a padra. Ő szintén ezt csinálta. Beszélgettünk, halkan nevetgéltünk és egyáltalán nem figyeltünk a filmre. Nem tudom vajon Key is ugyan azt érezte amit én? Körülöttem megszűnt a világ létezni és csak Keyre figyeltem. Nagyon boldog voltam amikor vele beszéltem. Majd ezt a jó kis beszélgetést a csengő zavarta meg. Key egyből felpattant egy cetlivel a kezében és úgy rohant ki a teremből. Amikor beértem a terembe a szokásos módon odasétáltam a padomhoz. De rajta volt valami. Felvettem és egy papír cetli volt. Láttam, hogy a másik oldalára írva van. Megfordítottam és láttam az van ráírva, hogy „Saranghaeyo Hwanie!”. Totál ledöbbentem. Vajon ki szerelmes belém? Himchannek és Hyunanak vajon igaza volt? Key az?
-Nézzétek! Hwanie kapott egy cetlit amire az van írva, hogy szeretlek! –mondta az Minah miközben kivette a kezemből a cetlit. Mindig cukkol engem. Key és Hyuna az egyetlen barátom az osztályban. A többiek mindig piszkálnak, cukkolnak és kiközösítenek. Nem is tudom mi lenne velem Key és Hyuna nélkül.
-Oh.... De romantikus! –mondta Jessica.
-Add vissza Minah! Az az enyém! –mondtam.
-Csak irigyek vagytok, hogy valaki szereti Hwaniet nem úgy, mint titeket! Igaz ilyen hárpiákat ki is szeretne! –nevetett Hyuna. Hyuna volt az egyetemen legszebb lány. Neki senki sem visszaszólni és nem merik cukkolni se.
-Igaza van Hyunanak! –mondta Key. –Hwanie nagyon szép lány. Ideje, hogy belássátok ti is!
-Hwanie szép? Hol élsz te Key? –kérdezte Jessica.
-Ha Hwanie szép akkor én egyenesen gyönyörű vagyok! –mondta Minah.
-Minah add ide nekem! –mondta Key.
-Jól van na! Mi csak hülyültünk. Nem igaz, hogy nem ismeritek a viccet. –mondta Jessica.
-Ez nem volt vicces! –mondtam majd ledobtam a táskámat ami még mindig a vállamon volt. Majd kirohantam a teremből. Mindenki utánam nézett.
-Hwanie.... –kiabált utánam Hyuna. Kirohantam az udvarra. Szükségem volt egy kis levegőre. Már egy ideje ott üldögéltem amikor kijött hozzám Key.
-Már azt hittem haza rohantál. –lihegte.
-Nem.... Itt vagyok, mint látod. –motyogtam.
-Nagyon megbántottak a csajok? –kérdezte.
-Egy kicsit rosszul esett az amit nem szó szerint mondtak de azt lehet kiszedni belőle, hogy csúnya vagyok és, hogy nem szerethet senki. –mondtam.
-Nincsen már nálad semmi esélyem? –kérdezte Himchan.
-Sajnálom Himchan. Én már csak a jövőmmel törődök és pont a jövőmet nézem. -mondtam miközben Keyre néztem. Himchan követte a tekintetemet majd elengedett.
-Key szeret. –mondta Himchan.
-Honnan tudod? –kérdeztem.
-Ha szeret és megcsókollak akkor vagy idejön és elráncigál vagy behúz nekem. –nevetett.
-Himchan.... –nevetettem el magam.
-Hidd el nekem. Tényleg szeret téged. –mondta újra.
-De honnan tudod? –kérdeztem.
-Már ott látszik ahogy átölel, meg ahogy rád néz. Te vagy neki a legfontosabb a világon. Csak te létezel neki. Amikor meglát senkivel sem foglalkozik csak veled. –mondta.
-Na jó hiszek neked. –mondtam.
-Szereted Keyt? –kérdezte.
-Nem vagyis de.... Aish! Nem tudom. –mondtam.
-Olyan kis édes vagy amikor nem tudod mit érzel. –mondta.
-Kösz.... Akár csak amikor neked kellett elmondanom, hogy szeretlek-e vagy sem. –mosolyogtam.
-Igen. Szép volt, jó volt, régen volt és elmúlt. –mosolygott majd megsimogatta az arcomat.
-Na jó nekem mennem kell. Ki kell még pakolnom és még Keyjel is beszélni akarok. –mondtam.
-Jó menj csak! Jó tanulást. –mondta mosolyogva.
-Kösz.... Nektek meg jó turnét. –mondtam majd elindultam. –Ja és add át a többieknek, hogy puszilom őket. –kiabáltam vissza. Majd odaértem Keyhez. Visszanéztem és intettem egyet Himchannek. Majd Keyjel elindultunk a tanterembe. Azt hittem kérdezgetni fog, hogy mit beszéltem Himchannel de meg sem szólalt. Amikor a tanterem elé értünk Key megfogta a kezemet és megszorította. Én csak meglepetten néztem rá. Bementünk és a helyünkre sétáltunk. Alig akarta elengedni a kezemet. Hyuna észrevette és amint kipakoltam elhívott beszélgetni.
-Hwanie....! –vigyorgott.
-Mi az? –kérdeztem.
-Miért nem hiszed el, hogy Key tényleg szeret? Nézd most is téged néz. –mondta még mindig vigyorogva.
-Ja majd pont engem szeret, mi? Jaj hagyjuk már. –mondtam majd becsengetett. Bejött a tanár és elkezdődött az óra. Irodalom óra volt és filmet néztünk.
-Héé álljon már meg! –mondtam majd kirántottam az idegen kezéből a kezemet.
-Hwanie! –mondta majd megfordult.
-Himchan?! –döbbentem le.
-Hagyja békén Hwaniet! –mondta Key majd eltolta Himchant.
-Miért te ki vagy? –kérdezte Himchan.
-A pasija. Szóval leszállhatsz róla akár ki is vagy. –mondta Key.
-Elnézést! –mondta Himchan majd elment.
-Key! Ez most mi volt? –kérdeztem.
-Hwanie.... –kezdte.
-Mindegy! Himchan várj! –kiáltottam Himchan megállt én pedig utána rohantam.
-Mi van? –kérdezte ingerülten.
-Himchan ne te legyél már ingerült! Minek jöttél ide egyáltalán? –kérdeztem.
-Hozzád jöttem, de túl elfoglalt vagy a kis Keyed miatt. Na menj! Fuss vissza hozzá biztos hiányol már! –mondta.
-Himchan! El sem hiszem, hogy ilyen lettél. –mondtam miközben ráztam a fejem.
-Milyen? Tudod én változok nem úgy, mint.... –mondta de nem fejezte be a mondatát.
-Mint? Mint én? Szerinted én nem változok? Szerinted miért jöttem veled Szöulba 2 éve? Biztos nem azért, hogy itt várjam azt a pillanatot amikor a szüleim meghalnak. –mondtam idegesen.
-Mi? Meghaltak a szüleid? –döbbent le.
-Nem mindegy? –kérdeztem.
-Részvétem Hwanie! Sajnálom a szüleidet. –mondta.
-Nem kell sajnálni. Főleg nem neked. –mondtam.
-Vigyázz magadra! –mondta.
-Jól van! –mondtam majd megfordultam és elindultam. Átakartam menni az úton de jött egy kocsi és majd elütött. Szerencsére Himchan visszarántott és megúsztam.
-Mondtam, hogy vigyázz magadra! –mondta miközben átölelte a derekamat.
-Eressz el Himchan! Most! –mondtam.
-Nem! –mondta majd még jobban magához húzott.
-Miért? –kérdeztem.
-Gyere velem! Kísérj el a turnémra. –mondta mosolyogva.
-Minek? –kérdeztem.
-Mert szeretsz! –mondta majd meg akart csókolni.
-Himchan állítsd le magad! Te magad mondtad, hogy ha Szöulba jövök akkor nem tudok veled lakni és nem lehetünk már együtt. –Én még emlékszem erre! –mondtam.
-Én is emlékszem erre. De akkor hülye voltam. –mondta.
-Himchan azt már kimondtad. Én nem törődök többet a múlttal. Szép volt, jó volt, rég volt. –mondtam.
Már 2 éve vagyok Szöulban és nagyon jól érzem magam. 9 hónapja hazautaztam Daeguba mert a szüleimnek a temetését kellett intéznem. Ugyebár meghaltak.... Autó balesetben egy részeg sofőr miatt aki viszont túl élte. A bátyámmal akkor találkoztam elsőnek 6 év után. Már nagyon hiányzott. Úgy terveztem meg, hogy egyedül utazom haza de Keyjel az idő múlásával nagyon összebarátkoztam így velem jött. A bátyám Min azt hitte, hogy a pasim de nem csak nagyon jó barát. Nagyon jó tanuló vagyok az egyetemen. Key még mondta régebben, hogy kapok belőle eleget majd a tanulmányi kiránduláson csak tanuljak kitűnően. Hát.... A tanulmányi eredményem az megfelelt hisz kitűnő lettem mindenből. Így jelentkezhettem a tanulmányi kirándulásra. Key mondta, hogy jelentkezzek. Úgy tettem ahogy mondta, jelentkeztem és bevettek. Az idő viszont csak telt és telt. Már csak 1 hét volt az indulásig. Egy hétfői napon amikor kikeltem az ágyból olyan boldog voltam. Fogalmam sincs, hogy miért. Elkezdtem öltözni majd lementem Hyunahoz megreggeliztünk, fogat mostunk és elindultunk a suliba. Amikor odaértünk a Key már várt. Hyuna köszönt neki majd bement.
-Szia Key! –álltam mellé.
-Szia Hwanie! –mondta majd átölelt. Ez nem olyan ölelés volt, mint a többi. Az egyik kezével magához ölelt a másikat a fenekemre tette. Ezen meglepődtem de csak mosolyogtam. Majd valaki megragadta a kezemet és elráncigált Keytől.
Amikor beléptem az igazgatóval a terembe egyből azt hittem, hogy ez egy csaj osztály. De nem voltak srácok is csak a csajok külön ültek. Nagyon zavarban voltam és nem tudtam semerre sem nézni inkább a földet bámultam. Majd jött a bemutatkozás. Próbáltam minnél könnyen, röviden és barátságosan beszélni.
-Annyeong! Én Hwan Jun Jin vagyok és Daeguból jöttem. Kérlek hívjatok csak egyszerűen Hwanienak. –mondtam és a végén megengedtem magamnak egy nagyon rövid mosolyt.
-Köszönjük szépen Hwan kisasszony! –mondta az igazgató. –De én nem is akarok már zavarni! –mondta majd ki is ment. Én pedig az ablakon bámultam kifelé. Annyira elmerültem, hogy észre sem vettem, hogy a tanár nő szól nekem.
-Hwanie.... Hwanie....! –szólongatott a tanár nő.
-Elnézést. Elbambultam. –mondtam lehajtott fejjel.
-Mivel nincsen más lány mellett helyed ezért ott a szőke hajú fiú mellett fogsz ülni. –mondta. Felnéztem és helyre mentem. Leültem és ránéztem a pad társamra. Annyira ismerős volt az arca mintha már találkoztam volna vele valahol. Hirtelen a tegnap esti srác jutott eszembe akivel olyan heves csókolózásba kezdtem tánc közben és az utcán. A srác néha-néha az óra folyamán rám néztett a szeme sarkából. Majd kicsengetett. Mindenki kiment a teremből csak én és a pad társam maradtunk a terembe. Elpakoltam majd felálltam és elindultam az ajtó felé de a pad társam megfogta a kezemet. Megfordultam és ő mélyen a szemembe nézett majd magához húzott.
-Tegnap olyan hamar elmentél! Este a szobámban már hiányolni kezdtelek. –mondta huncut mosollyal az arcán majd megsimogatta az arcomat.
-Az a te bajod! –mondtam.
-Ki volt az a pasi aki megállított titeket? –kíváncsiskodott.
-Az exem volt az. –mondtam.
-Szóval most nincsen pasid? –kérdezte.
-Nincsen. –mondtam. Erre ő közel hajolt hozzám és adott egy puszit a számra. Én már a kezemet a nyaka köré akartam fonni de útközben megálltak a kezeim és nemet parancsoltam magamnak. De olyan nehéz volt.
-Majd a tanulmányi kiránduláson kapsz belőlem eleget. De akkor tanulj kitűnőre! –mondta majd adott még egy puszit. –Menjünk órára! –mondta majd elindultunk. 10 perc késéssel értünk be a tanterembe és pont az igazgatóval volt óránk.
-Elnézést a késésért igazgató úr! –mondtam lesütött szemmel és meghajoltam.
-Még is hol volt Hwan kisasszony? –kérdezte szigorúan.
-Elnézést igazgató úr Hwanie drága velem volt. –mondta majd az ujjait összefonta az enyémmel. Ezen meglepődtem de még sem ellenkeztem.
-Jól van Kim. Menjenek helyre! –mondta az igazgató. Helyre mentünk és végig lesütött szemmel mentem. Hyuna végig nézett engem és a pad társamat. A pad társam akkor sem akarta elengedni a kezemet amikor leültünk. Majd nagy nehezen ezt az órát is túl éltem. Olyan gyorsan eltelt a nap. Nem is baj mert nem volt kedvem semmihez. Szerencsére nem kellett tesiznem. Mellettem ült felmentéssel a pad társam. Óra közben beszélgettünk és megtudtam, hogy ugyan akkor született, mint én és, hogy Kim KiBum a neve a beceneve pedig Key és ezt jobban szereti.
Felmentem a szobámba és kiválasztottam a ruhámat amit felveszek estére. Egy fekete nyakba akasztós mini ruhán, egy rózsaszínű platformos cipőn és egy ugyan olyan színű bolerón akadt meg a szemem. Ezt gyorsan fel is kaptam magamra. Amikor a ruhám nyakba akasztós részével szenvedtem Hyuna lépett be a szobámba. Odajött és segített megkötni a ruhámat. Ő egy szintén mini fekete nyakba akasztós ruhát vett fel. Csak ő éppenséggel citromsárga cipőt és bolerót vett fel a ruhához. Majd elindultunk. Az utcánk sarkánál állt két srác. Nem olyan messze jártunk tőlük elkezdtem szemezni az egyik sráccal. Végül kiderült, hogy velük leszünk egész este. Szóval a kis barát nőmnek ilyen jó pasik a haverjai. Nem is tudtam. Viszont Hyuna nagyon szép nő én a nyomába sem érek. Majd odaértünk a szórakozó helyre. A klubban nagyon sokan voltak. Villogtak a fények, üvöltött a zene, mindenki táncolt. A barát nőmet elvitte az egyik haverja táncolni. Én pedig félrevonultam a többiektől és megittam egy kis pezsgőt. Majd felmentem a tánc parkettre és elkezdtem egyedül táncolni. Már 10 perce táncoltam amikor valaki a hátam mögé állt és megfogta a derekamat. Az idegen nagyon szorosan tartott magához. Pár másodpercig így tekertük a csípőnket majd megfogtam a kezét és a hasamra tettem. Ettől a másik fél még jobban hozzám szorította az ágyékát. Majd a kezével átrakta a másik oldalra a jobb vállamon lévő haj zuhatagot. Apró csókokkal sorozta a nyakamat, amit hagytam is neki. Nem tudtam ellent mondani, jól esett az ismeretlen közelsége. Majd oldalra fordítottam a fejemet, hogy szem ügyre vegyem de hirtelen megcsókolt. Még a villogó fények is szerepet játszottak abban, hogy ne tudjam felismerni a partneremet. Az ajka puha volt és nagyon gyengéden csókolt. Azt gondoltam, hogy Hyuna valamelyik haverja. Majd szembe fordultam vele és úgy folytattuk egymás csókolgatását. A fiú többször is megharapta az ajkamat amitől mindketten beindultunk. Az ismeretlen megragadta a kezemet és a tömegből kicsászkálódva elindult a kijárati ajtó felé. Amint kiértünk a klubból magához rántott és hevesen folytatta a csókolózást. Én a kezemet a mellkasára tettem és elakartam egy kicsit tolni de megfogta a kezemet és az ujjait összekulcsolta az enyémmel. Egy kicsit szokatlan volt az utcán csókolni egy idegent. Ezt a pillanatot Hyuna zavarta meg.
-Kim! –mondta majd megragadta a kezemet és elráncigált az idegentől.
-Hyuna. Mi a baj van? –kérdeztem.
-Semmi. –mondta majd megállt és a nyakamba ugrott.
-Hyuna. –lepődtem meg.
-Annyira jó, hogy eljöttél velem bulizni. –mondta majd átölelt.
-Hwanie! –szólalt meg a hátam mögül egy ismerős hang. Megfordultam és akkor jöttem rá, hogy kinek is olyan ismerős a hangja.
-Himchan! Szia! –mondtam majd megöleltem.
-Te hol voltál? –kérdezte.
-Bulizni voltam Hyunaval. –mondtam mosolyogva.
-Ilyen ruhába? –kérdezte.
-Miért milyen ruha? –kérdezte Hyuna.
-Ilyen kihívó. Hwanie te nem ilyen vagy! –mondta majd megfogta a kezemet.
-Himchan már nem vagytok együtt. Úgy öltözik ahogy akar! Ne te szabd meg még most is, hogy hogyan öltözzön fel. Fiatal és nagyon szép nő! Kár, hogy te olyan szemét voltál vele és szakítottatok! –mondta Hyuna.
-Hyuna te részeg vagy! –mondtam könnyezve mert minden emlékem eszembe jutott amit Himchannel töltöttem.
-Nem vagyok az! –tiltakozott.
-Hyuna! De az vagy! Menjünk haza! –suttogtam mert már hangosabban nem tudtam beszélni a sírástól.
-Jól fontold végig Himchan! Szép estét! –mondta Hyuna.
-Szia Himchan! –mondtam elhalló hangon.
-Hagyj segítsek! –mondta majd Hyunat a karjaiba kapta és elindult még mielőtt tiltakozni tudtam volna, hogy nem kell segíteni. Egész úton meg sem szólaltam csak halkan zokogtam. Majd haza értünk kinyitottam az ajtót Himchan felvitte Hyunat a szobájába én addig lefeküdtem a kanapéra. Alig bírtam nyitva tartani a szemem és elaludtam. Egyszer csak azt éreztem, hogy valaki felemel majd letesz egy puha ágyra és betakar. Én oldalra fordultam majd a fejem alá tettem a kezemet és úgy aludtam. Majd valaki lefeküdt az ágyam másik oldalára hozzám bújt, magához ölelt és nem mozdult. Reggel amikor felkeltem akkor már Himchan nem volt ott. Tudtam, hogy ő feküdt le mellém, ölelt át és aludt el. Átöltöztem az egyenruhába lemostam a sminkemet és összefogtam a hajamat. Lementem az étkezőbe és Hyuna már lent volt. Nem szóltunk egymáshoz, mintha tegnap este megbántottam volna valamivel. De inkább nem foglalkoztam vele. Az ő dolga. Megreggeliztünk felmentünk megfostuk a fogunkat és elindultunk a suliba. A Kyung Hee Cyber Egyetemre járok mától nagyon szuper. Én egész idő alatt Hyunat követtem. Majd bevezetett az igazgatóhoz. A ’főnök’ adott mindenféle lapot azokat eltettem a táskámba majd elkísért az osztályomba ahol majd leszek.
