-Hwanie! –mondta majd megfordult.
-Himchan?! –döbbentem le.
-Hagyja békén Hwaniet! –mondta Key majd eltolta Himchant.
-Miért te ki vagy? –kérdezte Himchan.
-A pasija. Szóval leszállhatsz róla akár ki is vagy. –mondta Key.
-Elnézést! –mondta Himchan majd elment.
-Key! Ez most mi volt? –kérdeztem.
-Hwanie.... –kezdte.
-Mindegy! Himchan várj! –kiáltottam Himchan megállt én pedig utána rohantam.
-Mi van? –kérdezte ingerülten.
-Himchan ne te legyél már ingerült! Minek jöttél ide egyáltalán? –kérdeztem.
-Hozzád jöttem, de túl elfoglalt vagy a kis Keyed miatt. Na menj! Fuss vissza hozzá biztos hiányol már! –mondta.
-Himchan! El sem hiszem, hogy ilyen lettél. –mondtam miközben ráztam a fejem.
-Milyen? Tudod én változok nem úgy, mint.... –mondta de nem fejezte be a mondatát.
-Mint? Mint én? Szerinted én nem változok? Szerinted miért jöttem veled Szöulba 2 éve? Biztos nem azért, hogy itt várjam azt a pillanatot amikor a szüleim meghalnak. –mondtam idegesen.
-Mi? Meghaltak a szüleid? –döbbent le.
-Nem mindegy? –kérdeztem.
-Részvétem Hwanie! Sajnálom a szüleidet. –mondta.
-Nem kell sajnálni. Főleg nem neked. –mondtam.
-Vigyázz magadra! –mondta.
-Jól van! –mondtam majd megfordultam és elindultam. Átakartam menni az úton de jött egy kocsi és majd elütött. Szerencsére Himchan visszarántott és megúsztam.
-Mondtam, hogy vigyázz magadra! –mondta miközben átölelte a derekamat.
-Eressz el Himchan! Most! –mondtam.
-Nem! –mondta majd még jobban magához húzott.
-Miért? –kérdeztem.
-Gyere velem! Kísérj el a turnémra. –mondta mosolyogva.
-Minek? –kérdeztem.
-Mert szeretsz! –mondta majd meg akart csókolni.
-Himchan állítsd le magad! Te magad mondtad, hogy ha Szöulba jövök akkor nem tudok veled lakni és nem lehetünk már együtt. –Én még emlékszem erre! –mondtam.
-Én is emlékszem erre. De akkor hülye voltam. –mondta.
-Himchan azt már kimondtad. Én nem törődök többet a múlttal. Szép volt, jó volt, rég volt. –mondtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése