-Mi a baj van kicsim? -kérdezte Key amikor már fél úton voltunk Min házától.-Nincsen semmi. -mondtam.
-De látom rajtad, hogy van valami problémád. -mondta majd megállt és felém fordult.
-Key menjünk tovább. Min már biztosan vár minket. -mondtam majd elindultam.
-Nem érdekel Min! -mondtam majd megragadta a kezemet.
-Key.... -mondtam majd megfordultam.
-Mi a baj van? -kérdezte újra.
-Most erről nem akarok beszélni. -mondtam.
-Jó.... -mondta majd elindultunk. Nem sokára oda is értünk. Nem maradtunk sokáig mert Hyunával még mindig nem békültünk ki. De nem is érdekel. Ott voltunk fél óráig aztán mentünk. Key egész haza úton aggódott. Vajon azt hiszi, hogy márt nem szeretem? Vagy éppenséggel megbántam volna azt, hogy szeretkeztünk? Még mindig nagyon szeretem. Soha de soha nem fogom megbánni azt, hogy lefedtünk egymással.
Olyan jó volt. Olyan érzéki volt és olyan gyengéden ért hozzám mintha porcelánból lennék ami akármikor összetörhet ha erősebben tart magához. Egész úton nem is szóltunk egymáshoz. Key útközben megfogta a kezemet. Ránéztem de nem mondtam semmit. Egész úton némán és kézen fogva sétáltunk. Majd haza értünk. megszédültem és utána se kép, se hang. Olyan volt mintha egy pillanatra meghaltam volna. Nem volt jó érzés. Majd amikor felkeltem egy ismeretlen helyen voltam. Hirtelen felültem és elfogott a hányinger és hirtelen megszédültem. Ezért úgy döntöttem, hogy inkább jobban teszem ha visszafekszek. Körbenéztem és kezdett egyre ismerősebb lenni a szoba. Végül nagy nehezen rájöttem, hogy a kórházban vagyok. De mit keres én itt?
-Hahó valaki? –kiabáltam. Az ágyamból megpróbáltam kinézni az ablakon. Szépen sütött a nap. Mindenkin térd nadrág, mini short vagy szoknya, Valami laza felső és egy pulóver a kezükben vagy csak egy póló. Gyönyörű idő volt. Miközben az időjáráson töprengtem bejött egy orvos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése