7. fejezet: Minden hamar eltelt

Már 2 éve vagyok Szöulban és nagyon jól érzem magam. 9 hónapja hazautaztam Daeguba mert a szüleimnek a temetését kellett intéznem. Ugyebár meghaltak.... Autó balesetben egy részeg sofőr miatt aki viszont túl élte. A bátyámmal akkor találkoztam elsőnek 6 év után. Már nagyon hiányzott. Úgy terveztem meg, hogy egyedül utazom haza de Keyjel az idő múlásával nagyon összebarátkoztam így velem jött. A bátyám Min azt hitte, hogy a pasim de nem csak nagyon jó barát. Nagyon jó tanuló vagyok az egyetemen. Key még mondta régebben, hogy kapok belőle eleget majd a tanulmányi kiránduláson csak tanuljak kitűnően. Hát.... A tanulmányi eredményem az megfelelt hisz kitűnő lettem mindenből. Így jelentkezhettem a tanulmányi kirándulásra. Key mondta, hogy jelentkezzek. Úgy tettem ahogy mondta, jelentkeztem és bevettek. Az idő viszont csak telt és telt. Már csak 1 hét volt az indulásig. Egy hétfői napon amikor kikeltem az ágyból olyan boldog voltam. Fogalmam sincs, hogy miért. Elkezdtem öltözni majd lementem Hyunahoz megreggeliztünk, fogat mostunk és elindultunk a suliba. Amikor odaértünk a Key már várt. Hyuna köszönt neki majd bement.
-Szia Key! –álltam mellé.
-Szia Hwanie! –mondta majd átölelt. Ez nem olyan ölelés volt, mint a többi. Az egyik kezével magához ölelt a másikat a fenekemre tette. Ezen meglepődtem de csak mosolyogtam. Majd valaki megragadta a kezemet és elráncigált Keytől.