6. fejezet: Hanyadik találkozás?

Amikor beléptem az igazgatóval a terembe egyből azt hittem, hogy ez egy csaj osztály. De nem voltak srácok is csak a csajok külön ültek. Nagyon zavarban voltam és nem tudtam semerre sem nézni inkább a földet bámultam. Majd jött a bemutatkozás. Próbáltam minnél könnyen, röviden és barátságosan beszélni.
-Annyeong! Én Hwan Jun Jin vagyok és Daeguból jöttem. Kérlek hívjatok csak egyszerűen Hwanienak. –mondtam és a végén megengedtem magamnak egy nagyon rövid mosolyt.
-Köszönjük szépen Hwan kisasszony! –mondta az igazgató. –De én nem is akarok már zavarni! –mondta majd ki is ment. Én pedig az ablakon bámultam kifelé. Annyira elmerültem, hogy észre sem vettem, hogy a tanár nő szól nekem.
-Hwanie.... Hwanie....! –szólongatott a tanár nő.
-Elnézést. Elbambultam. –mondtam lehajtott fejjel.
-Mivel nincsen más lány mellett helyed ezért ott a szőke hajú fiú mellett fogsz ülni. –mondta. Felnéztem és helyre mentem. Leültem és ránéztem a pad társamra. Annyira ismerős volt az arca mintha már találkoztam volna vele valahol. Hirtelen a tegnap esti srác jutott eszembe akivel olyan heves csókolózásba kezdtem tánc közben és az utcán. A srác néha-néha az óra folyamán rám néztett a szeme sarkából. Majd kicsengetett. Mindenki kiment a teremből csak én és a pad társam maradtunk a terembe. Elpakoltam majd felálltam és elindultam az ajtó felé de a pad társam megfogta a kezemet. Megfordultam és ő mélyen a szemembe nézett majd magához húzott.
-Tegnap olyan hamar elmentél! Este a szobámban már hiányolni kezdtelek. –mondta huncut mosollyal az arcán majd megsimogatta az arcomat.
-Az a te bajod! –mondtam.
-Ki volt az a pasi aki megállított titeket? –kíváncsiskodott.
-Az exem volt az. –mondtam.
-Szóval most nincsen pasid? –kérdezte.
-Nincsen. –mondtam. Erre ő közel hajolt hozzám és adott egy puszit a számra. Én már a kezemet a nyaka köré akartam fonni de útközben megálltak a kezeim és nemet parancsoltam magamnak. De olyan nehéz volt.
-Majd a tanulmányi kiránduláson kapsz belőlem eleget. De akkor tanulj kitűnőre! –mondta majd adott még egy puszit. –Menjünk órára! –mondta majd elindultunk. 10 perc késéssel értünk be a tanterembe és pont az igazgatóval volt óránk.
-Elnézést a késésért igazgató úr! –mondtam lesütött szemmel és meghajoltam.
-Még is hol volt Hwan kisasszony? –kérdezte szigorúan.
-Elnézést igazgató úr Hwanie drága velem volt. –mondta majd az ujjait összefonta az enyémmel. Ezen meglepődtem de még sem ellenkeztem.
-Jól van Kim. Menjenek helyre! –mondta az igazgató. Helyre mentünk és végig lesütött szemmel mentem. Hyuna végig nézett engem és a pad társamat. A pad társam akkor sem akarta elengedni a kezemet amikor leültünk. Majd nagy nehezen ezt az órát is túl éltem. Olyan gyorsan eltelt a nap. Nem is baj mert nem volt kedvem semmihez. Szerencsére nem kellett tesiznem. Mellettem ült felmentéssel a pad társam. Óra közben beszélgettünk és megtudtam, hogy ugyan akkor született, mint én és, hogy Kim KiBum a neve a beceneve pedig Key és ezt jobban szereti.