20. fejezet: Nem szeretem ezt a Keyt!

Miután felöltöztünk lementünk a földszintre. Key odajött hozzám magához húzott és csókolgatni kezdte a nyakamat. Olyan jó érzés volt. Bementünk a konyhába és ott volt a Szakácsa segédjeivel.
-Jó reggelt! –mondtam. A Szakács és segédjei csak néztek, hogy miért köszöntem nekik.
-Jó reggelt kis asszony! –mondta a Szakács.
-Folytassák a főzést! –mondta egy kicsit szigorúan Key.
-Na de Key.... Miért vagy szigorú velük? –kérdeztem.
-Mert nem a beszélgetésükért fizetjük ki őket. –mondta.
-Key! Ők is emberek szükségük van a beszélgetésre és a törődésre. Ha zavar akkor rúgjátok ki őket és majd én főzök! –mondtam.
-Nem! Te nem azért vagy itt, hogy főzzél! –mondta.
-Tudom Key. De kell nekik a társaság és a törődés. –mondtam.
-Nem érdekel! –mondta szigorúan. A Szakács elvágta az ujját. Key észre vette és nagyon mérges lett.
-Te idióta nem tudsz jobban vigyázni azzal a késsel? –kérdezte ingerülten. Ebben a pillanatban csengettek.
-Hagyjad menj és nyisd ki az ajtót biztosan nem hozzám jöttek. –mondtam majd megfogtam Key kezét, hogy ne csináljon semmit.
-Jól van. De te meg menj fel a szobába. –mondta.
-Nem! –mondtam majd adtam egy puszit a szájára.
-Jól van. –mondta majd elindult az ajtó felé. A Szakácsnak pedig nagyon vérzett az ujja.
-Hagyj segítsek! –mondtam majd odamentem hozzá.
-Nem! Utána megint leszidják! Én ezt nem akarom. –mondta a Szakács.
-Nem fognak. Hagyj nézzem meg mennyire komoly a vágás. –mondtam udvariasan. A Szakács odatartotta nekem az ujját. –Hozzanak fertőtlenítőt, steril tűt steril cérnát ha van de jó a sima cérna is és amivel  be tudom kötni gézt vagy valamit. De siessenek! –mondtam. Megfogtam a Szakács kezét, kinyitottam a csapot és alátartottam a vérző ujját.
-Itt is vannak! –mondta az egyik segéd.
-Jöjjön üljön le! –mondtam majd bevezettem a nappaliba. A kanapén ült 3 srác és Key a fotelben pedig még egy srác. A másik kanapéra ültettem a Szakácsot és közben Keyre néztem.
-Nem kell segíteni! Eltudja magát látni. –mondta az egyik srác.
-De igen kell! Ön meg ne szóljon bele! Key veled meg ezt az egészet megbeszélem később. –mondta miközben Keyre néztem. Szerencsésen lekezeltem a Szakács ujját.
-Köszönöm szépen! –mondta a Szakács majd meghajolt.
-Csak ügyetlen volt. Mindenkivel előfordul. De legközelebb jobban figyeljen. –mondtam kedvesen. Majd a Szakács visszament és folytatta a főzést. Én összepakoltam majd elvittem az elsősegély dobozt. Egy szót sem szóltam Keyhez rá se néztem.
-Hwanie.... –szólt utána Key.
-Mi van? –kérdeztem flegmán majd megfordultam.
-Sajnálom.... –mondta lehajtott fejjel.
-Ezt hallhatnám úgy is, hogy a szemembe nézel? –kérdeztem. Key odajött hozzám megfogta a kezemet.
-Sajnálom! –mondta.
-Felőlem oké. De nem tőlem kell bocsánatot kérni hanem a Szakácstól. Vele voltál olyan bunkó és nem velem. –mondtam.
-Szeretlek! –mondta majd megcsókolt.
-Szeretlek! De nem szeretem ezt az oldaladat. –mondtam. –Na menj és kérj bocsánatot a Szakácstól. –mondtam. Odament és bocsánatot kért. Azt mondta Key, hogy nem lesz többé szigorú velük és majd a szüleinek is megmondja. De miért kell szigorúnak lenni velük? Akkor csak rosszabbul dolgoznak ha nem szigorúak? Én ezt nem értem. Remélem tényleg nem lesznek most már szigorúak velük. Úgy sajnálom őket. Nem sajnálatból segítettem lekezelni a Szakácsnak a sebét csak segítségből. Én olyan hülye vagyok, hogy még ezen rágódok. Jó megtörtént Key bocsánatot kért és szerencsére el is fogadta a Szakács.