2013. június 29., szombat

23. fejezet: Te felfogtad?

-Szép időnk van. –mondta a fiatal orvos mosolyogva.
-Hogy tessék? Ja igen tényleg szép. –mondtam majd ránéztem.
-Hogy van? –kérdezte mosolyogva.
-Hogy kerültem ide? Jól vagyok. Az előbb felültem és elfogott a hányinger és megszédültem. –mondtam.
-Azt állítja a barátja, hogy egyszer csak elájult. Nos vért kell vennem öntől, hogy megtudjuk állapítani mi is az oka amiért elájult, megszédült és hányingere lett. –mondtam. –Szabad?
-Ohh.. Persze. –mosolyogtam majd odatartottam neki a kezemet. Miközben vért vett tőlem újra kinéztem az ablakon. Egy szőke hajú srácot pillantottam meg, amint rohan valahova. Zöld nadrág volt rajta citrom sárga magas szárú cipő és citrom sárga felső. A kezébe pedig egy csokor virág. Majd gyorsan átfutott az úton és nagyon kicsi kellett ahhoz, hogy elüssék.
-Kész is vagyunk! Fájt? –kérdezte.
-Nem. –mosolyogtam.
-Én most távozok. –mondta majd kiment. Hátra dőltem és lehunytam a szemem. Egyből Key arca ugrott be majd hirtelen berontott a szerelmem a kórtermembe. Majd odasietett hozzám és nagy mosollyal átölelt engem.
-Hwanie! –mondta megkönnyebbülve.
-Key.... –mondtam majd végig néztem rajta. Láttam, hogy zöld nadrág, citrom sárga felső és cipő volt rajta meg egy csokor virág a kezében. Egyből a rohanó srác villant be az agyamba akit majdnem elütött a kocsi.
-Úgy szeretlek! –mondta majd megcsókolt. –Ezt neked hoztam!

-Key te felfogod milyen hülye vagy? –kérdeztem.
-Miről beszélsz? –kérdezte.
-Nem rég kinéztem az ablakon és láttam egy srácot aki rohant. Pont ugyan így volt felöltözve, mint te. Virág is volt a kezében. Majd átszaladt az úton és nagyon kicsi kellett ahhoz, hogy elüsse a kocsi. Most meg látom ahogy fel vagy öltözve, virág a kezedben és levegőért kapkodsz. –mondtam majd legördült egy könnycsepp az arcomon.
-Igen én voltam az. –mondta.
-Te olyan hülye vagy. –mondtam majd sírni kezdtem.
-Jaj ne sírj már. –mondta majd odajött hozzám és magához ölelt.
-Örülj, hogy nem lett semmi bajod. Ha elütött volna.... –mondtam majd az ujját az ajkaim elé tette.
-Ne is mondd! –mosolygott majd megcsókolt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése