-Én meg akkor hol legyek? –kérdeztem.
-Na mert szerinted én hol leszek? –kérdezte vissza.
-Ti ketten hozzám jöttök! –mondta Min.
-Én? Biztos, hogy nem! Nem akarom megzavarni a romantikus pillanataitokat. –mondtam.
-Akkor hol fogsz élni? Az utcán biztos, hogy nem! –mondta Min.
-Nálam. –szólalt meg Key.
-De a szüleid nem hiszem, hogy engednék! –mondtam.
-Megfogják engedni. De én most megyek is mert apu itt van! –mondta majd megcsókolt. Én kinéztem az ablakon és egy Mercedes kocsi parkolt a házunk előtt abban pedig egy öltönyös férfi. Abba a kocsiba szállt be Key. Ez az apukája?
-Beszélnünk kell! –mondta Min.
-Ohh.... Min nem kell nekünk semmit se megbeszélnünk és semmiről sem beszélnünk. hagyjál békén! –mondtam. Felmentem a szobámba megtanultam és elkezdtem kapolgatni a bőröndjeimbe a ruháimat. Elmentem zuhanyozni majd lefeküdtem aludni. Már nem soká közeledett a születésnapom. Olyan nehezen tudtam elaludni. Folyton Key járt az eszembe. Nem bírtam elfelejteni a cuki is arcát. Az ajkait amik olyan lassan értek az enyémhez. Ami olyan édes volt, mint a méz és puha, mint a vatta cukor. Oyan volt, mint ha álmodtam volna. De nem, megtörtént. Tényleg együtt vagyok Keyjel. Ha szülei pedig megengedik akkor nála is fogok lakni. De.... De én nem akarok nyűg lenni. Ha azt mondják, hogy nem. Akkor mit csinálok? Nincsen B. tervem. Én nem fogok Hyunahoz és Minhez költözni. Isten ments! Nem akarom őket zavarni. Tudom milyen romantikus típus a bátyókám. Minden este romantikáznának szóval én akkor ki sem mozdulnék a szobámból. Olyan lenne mintha Min lenne az apám Hyuna az anyám én meg a gyerek. Úr Isten! Még belegondolni is rossz. Addig gondolkodtam ezen amíg el nem aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése